Udu: az agyagkorsóból lett dob története és hangja

Blog › Hangtálak és hangszerek

2026. 09. 14. · Puszta Richárd

Abbas Ahuwan, a Zariában született nigériai fazekas, 1974 nyarán egy amerikai kézművesiskolában dolgozott, Maine állam Deer Isle nevű szigetén. A Haystack Mountain iskolában afrikai művészek éltek és alkottak együtt amerikai társaikkal. Ott tanulta meg Ahuwantól a vele egyidős New York-i keramikus, Frank Giorgini, hogyan kell agyagból oldallyukas korsódobot rakni. Ezt a hangszert ismeri ma a világ udu néven, nálunk udu dobként is emlegetik. Az udu égetett agyagból készült, korsó alakú dob, amelynek a nyakán kívül az oldalán is van egy kerek nyílás. Ha a tenyér erre a nyílásra csap, mély, zengő hang buggyan elő belőle.

A hagyományos nigériai eljárást, ahogy Ahuwantól tanulta, Giorgini később le is írta. Egy csomó puha agyagot lapos kővel rápaskolnak egy kemény, gömbölyű formára, aztán kézzel készített falapáttal addig ütögetik, amíg mindenütt egyforma vastag lesz. Ebből lesz a korsó alsó fele. A falat agyaghurkákból rakják rá, nagyon lassan. Ő maga naponta alig négy centimétert haladt, és az oldalsó lyukat csak tíz-tizennégy nap múlva vágta ki. A megformált, még nyers edényt máz helyett sima kővel fényesre dörzsölik, mert a máz Giorgini szerint tompítja a hangot.

Az amerikai fazekas évtizedeken át készített ilyen dobokat. Két dobja 1985 óta a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményében van. 1989-ben Ahuwan két kimkimnek nevezett agyagdobja is bekerült oda. Később egy amerikai egyetem akusztikai kutatócsoportja Giorginivel közösen meg is mérte, hogyan szól a hangszer. Egy nigériai falusi hangszer azért jutott el egy New York-i múzeumig és egy fizikai laboratóriumig, mert egy fazekas megmutatta egy másiknak, és az nem felejtette el. A mély hangját nem a cserép adja, hanem a levegő, amelyet a cserép közrefog.

Honnan jön az udu?

Az udu az igbók hangszere. Ez a nép Nigéria délkeleti részén él, és a nyelvében az ùdù szó elsősorban víz tárolására használt cserépedényt jelent. Egy igbo szótár második jelentésként a zenélő korsót adja meg, amelyet úgy szólaltatnak meg, hogy lapos tenyérrel az oldalfalába vágott lyukra csapnak. Arra a zenére, amelyben ez a korsó viszi a főszerepet, külön kifejezésük is van, az egwu ùdù.

Néhol, még hangszerkatalógusokban is, azt olvasni, hogy a szó „békét” is jelent. Az igbo szótárakban azonban a béke ùdo, a korsó ùdù. Két hasonló hangzású, de különböző szóról van szó.

A vizeskorsókat az igbók földjén hagyományosan asszonyok rakták agyaghurkákból, fésült és karcolt mintával díszítették, fényesre dörzsölték, és nyílt tűzön égették ki. Egy 2013-as akusztikai tanulmány azt írja, hogy az utóbbi évtizedekig csak asszonyok készítették és játszották a korsódobot. Forrása egy 1973-as néprajzi cikk a szomszédos ibibiók zenélő korsójáról. Vannak, akik a korsódob mély hangját az ősök hangjának tartják. Sok vallási szertartáson is megszólal.

Nem tudni, ki vágott először lyukat egy vizeskorsó oldalába, és miért. Oldallyukas agyagdobot Nigéria más népei is készítenek, vidékenként és szertartásonként más-más néven. Giorgini tanítója, Ahuwan, a kaje népből származott, és az első dob, amelyet tőle tanult, a közép-nigériai hagyományt követte: kerek volt, rövid nyakkal. A hosszú, elkeskenyedő nyakú formát az amerikai fazekas csak 1985-ös nigériai útján látta, és inkább a déli vidékekre tartotta jellemzőnek.

A korsódob a világirodalomba is bekerült. Chinua Achebe nigériai író 1958-ban megjelent regénye, a Széthulló világ, egy igbo faluban játszódik. Az első fejezetben az eladósodott furulyás, Unoka, a háborúról a zenére tereli a szót, és felragyog az arca.

„Lelki fülével hallotta az ekwe, az udu és az ogene vérpezsdítő, szövevényes ritmusát. Hallotta a saját furulyáját is, ahogy ki-be fonódik közöttük, és színes, panaszos dallammal ékesíti őket.”

— Chinua Achebe: Széthulló világ (1958), első fejezet; saját fordítás.

Ezen a helyen Achebe nem magyarázza meg a szavakat. A könyv angol kiadásának végén álló szójegyzék egy-egy sorban teszi meg: az ekwe fából készült dob, az ogene egyfajta gong, az udu agyagból készült dob. A korsódob ugyanúgy hozzátartozott a falu zenéjéhez, mint a fadob és a gong.

Miért szól ilyen mélyen egy agyagkorsó?

Ugyanezen az 1985-ös úton Giorgini hangfelvételt készített egy nigériai egyházi asszonykórus kíséretéről. Az egyik hangszer a helyben kimkimnek nevezett, kettős testű, súlyzó alakú agyagdob volt, a tetején és az alján egy-egy nyílással. A játékos asszony egyik kezével középen fogta, és ütemesen emelgette a combjáról, miközben a másikkal a felső nyílásra ütött. Ahogy a combja hol elzárta, hol szabadon hagyta az alsó nyílást, két jól elkülönülő hang szólt.

A két hang magyarázata egy üres üvegben is ott van. Ha a szájára fúj, búgó hangot hall. Ilyenkor az üveg alig mozdul, a benne lévő levegő szól. A nyakban lévő kis levegődugó úgy mozog ki-be, mint egy rugóra akasztott súly. A rugó szerepét a palack hasában lévő levegő játssza, amely összenyomódik, aztán visszalöki. Minél nagyobb a has, annál puhább a rugó és annál mélyebb a hang. Minél tágabb a nyílás, annál magasabb.

A jelenséget Hermann von Helmholtz német fizikus írta le 1863-ban megjelent könyvében, amely a hangérzetek tanáról szól. Hangelemzéshez majdnem gömb alakú, merev edényeket használt, és mindegyiknek két nyílása volt, akárcsak a korsódobnak. A nagyobbik nyílás fogta fel a hangot, a kisebbiket, egy keskeny csőrt, Helmholtz a fülébe illesztette. Ha egy összetett hangban, például egy hangszer hangjában vagy a beszédben megszólalt az a hang, amelyre a gömb hangolva volt, a gömb felerősítette. A levegőnek ezt a rezgését ma Helmholtz-rezonanciának nevezik.

Helmholtz munkájára Giorgini 1985 táján figyelt fel, és úgy látta, hogy a fizikus által leírt rendszer pontosan megfelel a régi agyagdobénak. A dob oldalsó nyílása és a nyaka egy-egy ilyen kijárat. Ha az egyiket befedi a tenyér, a levegőnek egy útja marad, és mélyebb hang szól. Ha mindkettő szabad, magasabb.

A Brigham Young Egyetem akusztikai kutatócsoportja Giorginivel közösen egy Utar nevű, sorozatban gyártott modellen mérte meg ezt. A tanulmányuk 2013-ban jelent meg. A legmélyebb hangot, 73 hertzet (másodpercenként 73 rezgést) akkor kapták, amikor a játékos keze elzárta az egyik nyílást. Ha mindkét nyílás szabadon maradt, 137 hertzes hang szólt. Ez majdnem egy oktáv, vagyis majdnem akkora ugrás, mint a dó és a felső dó között. A dob belsejében a legnagyobb távolság mintegy 30 centiméter, a 137 hertzes hang hullámhossza, vagyis egyetlen hanghullám hossza a levegőben, viszont két és fél méter. Ezért a hangot a benne lévő levegő mennyisége és a nyílások szabják meg. A test hossza, amely egy sípnál döntő, itt nem számít. A kutatók vizet is töltöttek a dobba, és egy liter után a hangjai átlagosan négy, két liter után tíz százalékkal mentek feljebb, mert kevesebb levegő keményebb rugót jelent.

A cserép közben a maga hangján is szól. Az Utar nyílásának peremét megütve kolompra emlékeztető hang csendült, amelynek felhangjai, vagyis a vele együtt halkan szóló magasabb hangok, majdnem pontosan az alaphang kétszeresén és háromszorosán szóltak. Ez az a felhangsor, amelyet a monochordról szóló írásunkban részletesen bemutatunk. Az udu így részben a testével, részben a levegőjével szól, bőre viszont nincs.

Egy dél-indiai rokon: a ghatam

A karnatikus, vagyis dél-indiai klasszikus zenében egy másik agyagkorsó, a ghatam is ütőhangszer. Oldalsó nyílása nincs, csak a szája. A játékos az ölében tartja, a korsó száját a hasa felé fordítva, és az ujjaival meg a tenyere tövével üti. A mély hangot úgy hajlítja, hogy a korsó száját a hasához szorítja, majd eltávolítja tőle. A has itt ugyanúgy nyitja és zárja a levegő útját, mint a nigériai asszony combja. A ghatam egy fémhangszer születésénél is ott volt. Egy svájci ütőhangszeres ezt mutatta meg a berni PANArt műhelyben, amikor kézzel játszható fémhangszerről álmodott. Így született a Hang, amelynek alján szintén kerek nyílás van, és a testében rezgő levegő ugyanúgy szól, mint a korsóké. A történetét a nyelves dob kapcsán meséljük el.

A ghatamok többsége a tamilnádui Manamaduraiban készül, és az ottaniakat különleges hangjukért becsülik. Egy 2016-os riport egy ottani mestert mutatott be, Meenakshi Kesavant, aki egy több nemzedék óta ghatamot készítő családba ment férjhez. Meenakshi ölbe vette a nyers korsót, és nagy faspatulával ütögette az oldalát, darabonként mintegy háromezerszer, hogy szebben szóljon. A belsejében közben kerek követ forgatott, amely megtartotta a falat, hogy be ne horpadjon, és simává tette. A nyers edény tizenhat kilót nyomott, kiégetve nyolcat. A család akkoriban évente mintegy négyszáz ghatamot készített, de alig több mint a felét tudta eladni, mert a többi elbukott a hangpróbán, amelyet csak kiégetés után lehet elvégezni. A legszebb korsó sem mindig szól jól. Mesterségéért 2014-ben kitüntette a Sangeet Natak Akademi, India nemzeti zene-, tánc- és drámaakadémiája.

Mickey Hart, a Grateful Dead együttes dobosa, 1991-ben adta ki Planet Drum című lemezét, amelyen mindkét agyagkorsó megszólal. Az Udu Chant című nyitószámban Zakir Hussain indiai tablajátékos játszik udun. Három másik számban ghatamon játszik Vikku Vinayakram, akit e hangszer népszerűsítőjeként tartanak számon. Ez a lemez kapta meg elsőként a legjobb világzenei albumnak járó Grammy-díjat.

A mai udu: kézzel készült agyagdobok Németországból

Kézzel évente csak mintegy harminc dobot tudott elkészíteni, írta Giorgini 1990-ben, ezért eredeti dobjairól öntőformát készített, és sorozatgyártásba kezdett. A Latin Percussion amerikai hangszercéggel közös modelljei, köztük a már említett Utar, nagy számban kerültek a zenészekhez. A nevet is levédette, így az Egyesült Államokban az „Udu” szó az ő bejegyzett védjegye lett.

A mi dobjaink a német Schlagwerk műhelyéből jönnek. Mindegyik agyagból, kézzel készül Németországban. A klasszikus formát a kisebb Basic és a nagyobb, nagyon mély hangú Bass képviseli. A Schlagwerk saját fejlesztésű Twin dobjai kisebbek. A magasabb és a mélyebb hangú darabot egymáshoz illesztették, és kétdarabos készletben is kaphatók. Az összes modellt az agyagdobok oldalán egymás mellett is megnézheti. A bőrös változatokon az oldalsó hangnyíláson kívül vékony kecskebőr is van. A hagyományos oldallyukas korsódobon nincs bőr. A bőrös dobokon a cserép és a levegő mellé egy harmadik hang is társul.

Hogyan szólaltassa meg az udut?

Általában a játékos ölében nyugszik, de a comb tompítja az agyag rezgését, ezért hagyományosan szalmagyűrűre, ma állványra is ültetik, hogy a cserép tovább csengjen. A mi dobjainkhoz is állványgyűrű jár. Ha a klasszikus formájú dobbal kezd, az első próbálkozásokhoz elég ennyi:

1. Lapos tenyérrel csapjon az oldalsó nyílásra, és hagyja rajta a kezét. Mély, tompa hang szól.
2. Csapjon újra, de a kezét rögtön kapja el. A hang lecsengés közben felfelé csúszik. Ez a hangszer legjellegzetesebb hangja.
3. Közben a másik kezével takarja be részben vagy egészen a nyak nyílását. A fedéstől mélyül, a nyitástól emelkedik a hang.
4. Ujjbeggyel és ujjpercekkel kopogjon a dob hasán és a nyílás peremén. Ezek a csengő, magasabb hangok a cserépből jönnek.

A hosszú nyakú Neck bordázott nyaka maga is megszólaltatható, a nyílása magas, ütős hangot ad, amely szép hangközt alkot a basszussal. Az oldalt bőrös Side Skin bőre a hangnyílás mellé került, így egy kézzel, egyidejűleg játszhat a bőrön és a nyíláson.

Van egy játékos fogás is. Fogja be az egyik nyílást, a másikra csapjon rá úgy, hogy egy pillanatra teljesen elzárja, aztán engedje el: csepegő vízcsapra emlékeztető hang szól. Aki játszott már kongán vagy tablán (ez utóbbi egy indiai dobpár), a mozdulatok nagy részét ismerősnek fogja találni.

Melyik udu dobot válassza?

Először azt döntse el, milyen mélyen szóljon. Ugyanakkora nyílásnál a nagyobb levegőtérfogat mélyebb hangot ad, így a nagyobb korsók általában mélyebbek. Giorgini négydarabos készletében is a legkisebb szólt a legmagasabban, a legnagyobb a legmélyebben. A második kérdés a bőr. A csupa agyag dobnak nincs bőre, amelyet újra meg újra hangolni kellene, és Giorgini szerint a hangja a páratartalomtól függetlenül ugyanaz marad. A természetes bőr érzékenyebb. A gyártó szerint a bőrös dob hangolása a hőmérséklettel és a páratartalommal együtt változhat, ugyanúgy, mint a sámándob bőréé.

A bőr viszont új hangszíneket ad. A bőrös Skin Udu L bőrét a gyártó műhelyében hangolták be. Hangolható változatán és a nagyobb, kb. 43 cm-es XL-en a bőr feszességét Ön állíthatja be. Ha inkább dallamot játszana, nem ritmust, arra a kalimba való. A korsódob néhány mély és néhány csengő hangja a ritmust színezi, és halkan, ujjbeggyel is megszólaltatható.

Mire figyeljen?

• Törés: Az égetett agyag szilárd, de ha kemény tárgynak ütődik vagy leesik, eltörhet. Tartsa a dobot stabil helyen, a gyűrűjén, ne az asztal szélén, és szállításkor csomagolja puhán.
• A bőrös modellek: A kecskebőrt tartsa szárazon, és ne érje sokáig tűző nap, nagy hőség vagy hideg. Ne hagyja radiátor mellett vagy nyáron a lezárt autóban, és a bőrös dobba ne töltsön vizet.
• Hangolás: A Schlagwerk a csavarral hangolható keretdobjaihoz azt tanácsolja, hogy a csavarokat egyenletesen és csak kis lépésekben állítsa. Ha több napig nem játszik rajta, lazítsa meg kissé a bőrt. A hangolható modellek bőrét is így kímélheti.
• Gyerekek: A gyerek csak felnőtt mellett játsszon vele, mert a dob nehéz, és ha leesik, eltörhet.

A hang, amely a formát követi

A Brigham Young Egyetem mérése egy érdekes eredményt is hozott. Az Utar levegője háromféle mély hangot ad, 73, 113 és 137 hertzeset. Ezek nagyjából zenei hangközökre esnek: a legmélyebbhez képest a középső egy kvint, mint a dó és a szó, a legmagasabb egy szeptim, mint a dó és a ti. A tanulmány jelölésével ez a D, az A és a Cisz. A dobot a tervezője mégsem számítással formálta. Két-négy évig kísérletezett új formákkal, és ezek egyike, az Utar „jól szólt” neki.

Az iskolában, ahol Giorgini ipari formatervezést tanult, azt tanították, hogy a forma kövesse a funkciót. Az agyagdobok mellett eltöltött évek után ehhez egy gondolatot tett hozzá.

„A velük szerzett tapasztalataim alapján hozzátenném: »a hang követi a formát«. Az üreges agyagedényekből áradó hangok annyira összefüggenek szobrászi formájukkal, hogy a dobok alakját szinte látni lehet a rezgéseikből.”

— Frank Giorgini: Udu Drum, Voice of the Ancestors (1990); saját fordítás.

A korsó hangját tehát a fazekas keze dönti el, amikor a hasát, a nyakát és a nyílásait formálja. Ugyanazt az edényt, amely egy igbo faluban vizet őrzött, egy oldalsó lyuk és egy tenyér tette hangszerré. Aki ma ráüt egy ilyen korsóra, nem a cserepet szólaltatja meg elsősorban, hanem azt a korsónyi levegőt, amelyet a cserép körbezár.

További cikkek

• Öt valódi tanmese a türelemről: szerzetesek és remeték történetei
• Hangtál: honnan jön, miért énekel, és hogyan szólaltassa meg?
• Koshi csengő: a négy elem hangja egy bambuszhengerben
• Angyalhárfa: a húr nélküli hárfa, amely mindig összecseng
• Kalimba: honnan jön a hüvelykujjzongora, és hogyan játsszon rajta?
• Nyelves dob: hogyan lett gázpalackból hangszer, és hogyan szól?