Sámándob: honnan jön, és miért szól másképp esőben?

Honnan ered a sámán szó, volt-e dobja a táltosnak, és miért mélyül el a sámándob hangja esős időben? Készítés, használat, ápolás.

Blog › Hangtálak és hangszerek

2026. 09. 20. · Puszta Richárd

Sámándob: a keretes dob története, készítése és hangja

1692 februárjában a norvégiai Vadsø halászfalujában egy idős számi (régi magyar nevükön lapp) rénszarvastartó, Anders Poulsen állt a bíróság előtt. Azzal vádolták, hogy a dobjával, egy számi sámándobbal varázsolt. Poulsen a tárgyaláson meg is mutatta, hogyan használja. Keresztet vetett magára és a dobra, finnül elmondta a Miatyánkot, aztán megütötte a dobot. A bőrére tett kis gyűrű táncolni kezdett, míg végül megállt az ötödik sor egyik figuráján. Tolmács segítségével sorra elmagyarázta a bőrre festett jeleket. Azt is elmondta, hogy amikor magasba emeli a dobot, választ kap, ahogy két ember beszélget egymással. A bíróság tanácstalan volt.

A bíró szokatlan esetnek tartotta az ügyet, elhalasztotta az ítéletet, és a koppenhágai tudósok véleményét kérte. Poulsen nem érte meg a választ. Az őrizetben lévő öregembert egy szolgalegény, aki varázslónak hitte, baltával agyonütötte. Tizenhat oldalas vallomása megmaradt, az ügy ma Norvégia legjobban dokumentált boszorkánypere. A dobot 1693-ban Koppenhágába vitték. 1979-ben kölcsönként visszatért Karasjokba, Norvégia számi vidékére, és 2022 eleje óta az ottani számi gyűjtemény tulajdona.

Ugyanaz a fa és a rá feszített bőr mást jelentett a bíráknak, és mást annak, aki megszólaltatta: az egyiknek bűnjel volt, a másiknak beszélgetőtárs. A bíróság még azt is büntetendőnek tartotta, hogy Poulsen keresztvetéssel és Miatyánkkal kezdte a dobolást.

Mi a sámándob, és miért hívták lónak?

A sámándob legtöbbször keretes dob. A kerete, a káva hajlított fa, erre feszítik a nyers bőrt. Hátul bőrszíjakból font fogantyú vagy keresztbe ékelt pálca van, ezt markolják, és ütővel szólaltatják meg. Sokan két szóban írják (sámán dob), de helyesen egy szó. Erich von Hornbostel és Curt Sachs zenetudósok 1914-ben közzétett rendszertanában, amely a hangtálat az álló harangok közé sorolja, egy egyszerű mérce választja el a keretes dobot a többitől. A keretes dob teste nem lehet mélyebb, mint a bőr sugara.

A rituális dobok közül a németországi Lassanban kézzel készülő lóbőr dob jóval sekélyebb ennél. Az átmérője 40 centi, a sugara tehát 20, a kávája csak 7 centi magas. A szarvasbőrrel feszített, 35 centis dob kávája 6,5 centi. Mindkettő kerete hajlított bükkfa, és bőrütő jár hozzá.

Sok szibériai népnél a dobot a sámán hátasállatának tartották. Diószegi Vilmos néprajzkutató az 1950-es évek végén jegyezte fel, hogy a dél-szibériai szojotok, a mai tuvaiak a dob részeit a ló testrészeiről nevezték el, így a dobnak füle, állkapcsa és bordája van. A belül keresztbe ékelt két pálcát ők és a szomszédos karagaszok (ma tofalarok) is szügyhámnak és farmatringnak hívták, vagyis a nyerget tartó két szíjnak. Egy szojot sámán úgy szólt a dobjához, mintha élő hátasállat volna, egy maral, vagyis szibériai szarvas.

„Ó én lovam,
hátas maralszarvasom,
ó, szépséges dobom!
Megsántultál, ó, én szépségem!”
— szojot sámánének, Diószegi Vilmos: Samanizmus, 1962

Ahol viszont a folyó volt a fő út, például az evenkiknél, ott a dob csónak volt, az ütő evező.

Honnan ered a sámán szó?

A sámán szó a szibériai evenkik, régi nevükön tunguzok nyelvéből való, és orosz közvetítéssel jutott el hozzánk. Kara György, a mongol nyelvek kutatója rámutatott, hogy a magyar szó orosz előzménye egy nyugati vagy délnyugati evenki nyelvjárásból ered, máshol ugyanis a szó szamán vagy hamán alakban él. Gyakran olvasni, hogy a sámán jelentése „aki tud”. Kara György ezt kétkedve fogadta, mert a szó a tudást jelentő evenki igéből nemigen eredeztethető.

Nyugat-Európába a szó valószínűleg Nicolaes Witsen amszterdami polgármester Szibériáról szóló, a 17. század végén kinyomtatott könyvével jutott el. A könyv egyik rézmetszete az első Európában kiadott kép szibériai sámánról. A férfi agancsos fejdíszt visel, a kezében keretes dobot és ütőt tart, a lába azonban karmos. A kép felirata „Sámán, vagyis ördögpap a tunguzok földjén”. A dob viszont a kép hiteles része.

A számi dob, amelyet szitához hasonlítottak

A számi dobról a legrégebbi leírás egy 12. századi latin nyelvű norvég krónikában, a Historia Norwegiae-ben maradt fenn. Keresztény kereskedők ültek egy számi család asztalánál, amikor a háziasszony váratlanul összeesett. A számik azt mondták, vissza tudják hozni, és egy férfi, akit a krónikás varázslónak nevez, szertartásba kezdett.

„…egy szitához hasonló kis edényt emelt magasba kinyújtott kezében. Apró bálnák, szíjazott rénszarvasok, sítalpak, sőt egy evezős csónakocska alakjai borították.”
— Historia Norwegiae, 12. század (saját fordítás a latin eredetiből)

Kétféle számi dob volt. A keretes változat kávája körré vagy oválissá hajlított, lapos faléc, a tálszerű dobot egyetlen fadarabból, gyakran egy fa göcsörtös kinövéséből vájták ki. Poulsen dobja is ilyen fadudorból vájt tálszerű dob. Ovális, 44 centi hosszú és 33 centi széles. A gazdája vallomása szerint valószínűleg 1650 előtt készült. Két rókafül, egy rókaorr meg egy rókakarom díszítette, ezekből ma csak a karom van meg.

A bőr többnyire rénszarvasbőr volt, a figurákat gyakran égerfa kérgének főzetével festették rá. Jósláskor kis mutatót, például fémgyűrűt tettek a bőrre, és agancs- vagy fakalapáccsal ütögették a dobot. Abból jósoltak, merre vándorol a mutató, és melyik jelen áll meg. Poulsen dobján 25 jel állt. Ötöt a vihar, a mennydörgés, a vadrénszarvas, a Nap és a Hold jelének mondta, a többit keresztény fogalmakkal magyarázta, valószínűleg a régi keresztény hatás és a kihallgatás helyzete miatt.

Norvégul sokáig runebommének, rúnadobnak hívták az ilyen dobot, pedig a bőrén nem rúnák állnak, hanem számi jelképek. A titkot jelentő rúna szó a varázslás gyanúját is erősíthette. A számi múzeumok ma inkább a számi dob nevet használják. IV. Keresztély dán–norvég király 1609-ben elrendelte, hogy a számi varázslást kegyelem nélkül üldözzék. A 17–18. századi térítések idején több száz dob tűnt el, egy részüket elégették. 1728-ban a nagy koppenhágai tűzvész a térítést irányító Misszió Kollégium székházát is elérte, és mintegy száz dob pusztult el. Norvégiából ma csak három teljes, kora újkori eredeti dobot ismerünk, közülük Poulsené a legrégebbi. Az 1970-es évek óta a számi dob újra él, régi és új formában, és ma hangszerként is megszólal.

Volt-e dobja a magyar táltosnak?

A magyar néphit táltosa foggal vagy fölös ujjal születik, és bika vagy tüzes kerék alakjában viaskodik egy másik táltossal az időjárásért. Ezt a néprajzi gyűjtések bőven dokumentálják. A dob kérdése más. Azt, hogy a táltosnak sámándobja lehetett, 1900-ban Sebestyén Gyula népköltészet-kutató „A magyar varázsdob” című tanulmánya tette a kutatás alaptételévé. Kiindulópontja egy Vas megyei adat volt, egy kisbíró dobján végzett jóslás.

Ezt az elképzelést Diószegi Vilmos (1923–1972) vitte a legmesszebbre. Bizonyítékul gyerekdalokat is idézett, például a Bújj, bújj, zöld ág végét, a „szita, szita, péntek, szerelem csütörtök, dobszerda” sort. Egy találós kérdést is felhozott. „Nekem olyan kis lovam van, amelyik minden házba benyerít.” A megfejtése a dob. 1967-es összefoglalásában a pogány magyar táltos felszereléséhez sorolta az „egyfenekű csörgős dobot”, amelyet a táltos hátasállatának tartott.

A szita és a rosta szerkezetre valóban a keretes dob rokona. Keretük ugyanaz a hajlított fa, amelyet a magyar nyelv a dobnál is kávának hív, a tiszántúli és erdélyi tarhonyarostát ráadásul kecske-, juh- vagy borjúbőrből készítették. Többen mégis kételkedtek. Pócs Éva néprajzkutató 2017-ben így fogalmazott: Diószegi táltosdob-rekonstrukcióját „teljes egészében fikciónak kell minősítenünk”. Sem a régi iratokban, sem a táltosról gyűjtött nagy mai adattárban nincs nyoma doboló táltosnak. A szitába vagy deszkára szórt babszemekből (később kukoricából) való jóslás, a babvetés Kelet- és Délkelet-Európa-szerte ismert volt, a késő ókori Bizáncig visszavezethetően. Pócs ide sorolja Sebestyén kisbírós adatát is.

Ez a vita Diószegi szibériai gyűjtésének értékéből semmit sem von le. Pócs Éva szerint a táltos dobja a kutatók utólagos elképzelése, nem a múlt tárgya. A táltos legközelebbi rokonait a bolgár néphit sárkányembereiben látja. Valószínűnek tartja, hogy a régi táltos is ilyen időjárás-varázsló volt, aki vihar közeledtén elrejtőzött, és a hiedelem szerint révületben, a másvilágon vívott a jégesőt hozó sárkányokkal, dob nélkül.

A fától a feszes bőrig: így készül a sámándob

„Ebből válik-e dob?” – kérdezte Arikaj sámán 1927-ben az erdőben. „Nem. Nem válik. Eltörik” – felelte Csivüzej, a dobkészítő, mert a fa csomós volt. Egy másik fánál aztán így szólt: „Ez már jó lesz.” A jelenetet egy szemtanú mesélte el Diószeginek 1958-ban, Tuvában, egy szojot sátor tüze mellett. Csivüzej a törzsből egy-másfél centi vastag lemezt faragott, mindkét oldalát megmelegítette a tűz fölött, és a tuskó köré hajlította. Egy másik öreg, aki Takka sámánnak készített dobot, elmondta, hogy a kávát végül földbe vert cövekek körül egyengették kerekre, a kör közepén tűz égett. Az a dob három-négy nap alatt lett kész.

A bőrt ugyanilyen gondosan választották. A szojot sámán két-hároméves szarvas bőrét kérte a vadásztól, mert attól jobb hangú lett a dob. A bőrt megszárították, a szőrt letisztították róla, és amikor akár hónapokkal később sorra került a dob, újra benedvesítették, úgy feszítették a kávára. A dél-szibériai szagájoknál az elkészült dob, mielőtt jeleket festettek volna rá, három napig a gyerekek esti játékszere volt.

A mai dobkészítés ugyanezt a sorrendet követi. A fenti lóbőr és szarvasbőr rituális dobot a németországi Feeltone-műhely készíti, és dobkészítő szetteket is összeállít. A műhely 40 centis szettjében a kávától a bőrön és a fűzőszíjon át a gyapjúval töltött ütőfejig minden megvan, útmutatóval. Az ütő nyelét hagyományosan az erdőben keresik meg. Lóbőrből is építhető dob, a nyers lóbőr külön is kapható. A 40 centis bükkfa káva négy rétegből hajlított, a fala 10–12 milliméteres, nagyjából olyan vastag, mint Csivüzej lemeze.

A bőrt és a szíjat langyos vízben áztatják, amíg puha és nyújtható nem lesz. A szíjat a bőr peremén lévő kettős lyukakon fűzik át csillag alakban, a középponttól kifelé egyenletesen feszítve. A hátoldal közepén négy ágba osztják, és bőrrel betekerve lesz belőle a fogantyú. Száradás közben a bőr összehúzódik, megfeszül, és a hangja tovább tisztul.

Miért mélyül el a hangja esős időben?

A dobbőr nem cserzett bőr. Sóval víztelenítik, mésszel szőrtelenítik, és a kávára feszítve szárad keményre. Az ilyen bőr a levegő nedvességére felel. Párás napon megereszkedik, mélyebben és tompábban szól, tartós esőben egyáltalán nem rezeg. Száraz, meleg levegőben megfeszül, a hangja magasabb lesz, és a Remo dobbőrgyártó tájékoztatója szerint akár el is repedhet. Télen, a fűtött lakásban a dobok feszesek és magas hangúak, nyáron lazábbak. A szobában a 40–60 százalékos páratartalom tesz jót nekik.

Diószegi Vilmos idéz egy leírást a mandzsu-tunguz nyelvű nanajokról, akiknél a sámánnak rendszerint két dob kellett. Amíg az egyiken játszott, a segítők a másikat a tűz fölött melegítették, aztán cseréltek.

A medvemotívumos és a sólyommotívumos, 40 centis keretdob hátoldalán gumis hangolórendszer van, ezeknél a feszesség tűz nélkül is igazítható. A fűzött dobot, ha túl mély és petyhüdt, kézben tartva rövid időre közelítse hőforráshoz, akár hajszárítóhoz: a meleg azzal feszíti meg a bőrt, hogy kiszárítja. Közben újra meg újra próbálja ki, mert a vékony bőr a túl gyors száradástól megrepedhet. Valódi bőrt a Feeltone szerint tűz mellett 20–30 centire is lehet tartani. A túl feszes bőrt vizes tenyérrel dörzsölje át, néhány perc alatt megpuhul, és mélyebben szól.

Az első ütések a keretes dobon

A keretes dobot az egyik kezével hátul, a fogantyúnál fogja, a másikban az ütőt tartja. Kezdje lassú, egyenletes ütésekkel a bőr közepe táján. A lóbőr dob terméklapja szerint a hangja középen kerek és sötétebb, a perem felé világosabb, kopogósabb.

A szibériai sámán a dobszóval a lovaglást festette le. Diószegi Vilmos leírásában a gyorsabb vagy lassúbb, erősebb vagy halkabb dübörgés azt sugallta, hogy a sámán vágtat vagy poroszkál, közelít vagy távolodik. Otthon nem kell vágtatni. Egy lassú, járásszerű ütem is elég, és ha halkabban szeretné, üsse kisebb erővel.

A mandalamintás, 20 centis kis keretdob suarfa keretére kecskebőrt feszítettek, és puha, filcvégű ütő jár hozzá. A hamszamintás, 30 centis keretdobhoz, amelyen Fatima keze, a hamsza látható, két ütő tartozik. A csörgősín rugós kapoccsal pattintható a tartókeresztes keretes dobokra, és kézben rázva külön is szól. A szibériai dobnak is volt ilyen kísérete: a rá akasztott fémfüggők és karikák minden ütésre csörrentek.

Miben más a djembe és az óceándob?

A djembe nem keretes dob, hanem kehely alakú. A talpas, pohárszerű testét fából faragják, a tetejére bőrt feszítenek, és puszta kézzel ütik. Nyugat-Afrikából, a malinke nép vidékéről terjedt el. A kézzel faragott, 30 centis indonéz djembe tömör suarfából készült, kecskebőrrel.

Az óceándob két oldalán bőr feszül, a belsejében apró golyók vannak. Ha lassan, körbe döntögeti, a golyók végiggurulnak a bőrön, és a tengerpart morajlásához hasonló hang születik, ritmus nélkül. A damaru, az indiai és a tibeti szertartások kis kézi dobja másképp szól. A két oldalához rögzített bőrgolyócskák ütik a bőrét, amikor a csuklójával forgatja. A rendszertanban mindkettő rázott dob.

A 65 centi átmérőjű, két oldalán bőrrel borított, magas kávájú powwow-dob állványon áll, négy ütő jár hozzá, és többen ülhetik körül. A kávája 31 centi, a sugara 32,5 centi, így a rendszertan mércéjével épphogy keretes dob. Egészen más világ a nyelves dob, amelynek bőre sincs, ott maga az acél szól. A keretes dob ezek közül a legegyszerűbb, ilyen kávát hajlított Csivüzej is a tuskó köré.

Mire figyeljen?

Hő: Ne hagyja radiátoron, kályha mellett vagy a napon álló autóban. Ott senki sem figyeli, és a száraz meleg túlfeszíti a bőrt, amely akár el is repedhet.
Eső és pára: A nedves bőr megereszkedik. Ha esős időben viszi magával, a behangolt dobot csomagolja nejlonzacskóba.
Tárolás: Fűtési idényben a dob jobban jár egy zárt táskában, mint a nyitott polcon, a legfeljebb 40 centis dobokhoz bélelt táska is van.
A bőr épsége: Csak a hozzá való ütővel vagy kézzel szólaltassa meg, éles vagy kemény tárgy ne érje. A fűzött dobok bőre kicserélhető, ehhez külön nyers dobbőr is kapható.
Olaj: Ha télen nem tudja 40 százalék fölött tartani a páratartalmat, a természetes bőrt időnként nagyon vékonyan bedörzsölheti egyszerű olajjal.
Dobkészítés: Lépésről lépésre kövesse az útmutatót. A szett kávája fűrészelt, kezeletlen fa, szálkás és éles szélű lehet. A hosszú bőrszíj kisgyerek kezében fojtásveszélyes. A kész dob fűzése közé ne dugjon tárgyat, mert beszorulhat.
Halláskímélés: Az Egészségügyi Világszervezet szerint a 80 decibeles hang heti 40 órán át biztonságos, 90 decibelnél ez heti négy órára rövidül. Ne a füle mellett üsse a dobot, és óránként adjon a fülének tíz perc csendet.
Kisgyerek: A gyerek csak felnőtt mellett doboljon, és a kemény ütőt senki se lóbálja más arca közelében. A damaru apró golyóit és a csörgős kiegészítőket tegye el a három év alattiak elől, mert lenyelhetik vagy félrenyelhetik.

Melyik dobot válassza?

A 20–30 centis sámándobok egy kézben is kényelmesen tarthatók, a 35–40 centi a keretes dob klasszikus mérete, a nagyobbak mélyebben szólnak. A németországi műhely a marha- és a lóbőr hangját is erőteljesnek és száraznak írja, a vékonyabb szarvasbőrét mélynek és hosszan zengőnek.

Egy marha- vagy lóbőr nagyjából öt négyzetméter, egy szarvasé csak egy-másfél, és kiszabáskor a golyó vagy a szögesdrót ütötte lyukakat is ki kell kerülni. A bőr vastagsága sem egyforma, ezért minden példány kicsit másképp szól.

Poulsen dobja több mint háromszáz év alatt bűnjelből múzeumi tárgy lett, aztán hazatért. Egy mai sámándob rövidebb utat jár be, a polcról vagy a táskából kerül elő egy csendes estén. A bőre ugyanúgy felel a kéz súlyára és a levegő párájára, mint akkor, és aki egy ideig figyel rá, hamar megtanulja, mikor kell egy kicsit igazítani rajta.