Koshi csengő: a négy elem hangja egy bambuszhengerben

Blog › Hangtálak és hangszerek

2026. 09. 30. · Puszta Richárd

Kr. e. 5. század közepén a szicíliai Akragaszban élt Empedoklész, a bölcselő, aki versben írta meg, miből áll a világ. Azt tanította, hogy mindennek négy „gyökere” van, a tűz, a levegő, a víz és a föld. Ezt a négyet nevezzük ma négy elemnek, és ugyanezt a négy nevet viseli a Koshi csengő négy változata is, amelyet a Pireneusok lábánál készítenek kézzel. Ignis, Aria, Aqua és Terra, vagyis tűz, levegő, víz és föld.

Hogy megmutassa, hogyan lehet négy dologból ennyi minden, Empedoklész egy hasonlatot is írt. A festőkre hivatkozott, akik a templomoknak szánt fogadalmi táblákat színezik. A mesterek kezükbe veszik a sokféle festéket, összekeverik, ebből többet, abból kevesebbet, és a keverékből fák, férfiak és asszonyok, vadak, madarak, halak, sőt istenek alakjai lesznek. Évszázadokkal később Plinius, a római természettudós azt jegyezte fel, hogy a leghíresebb görög festők, köztük Apellész, csupán négy színből festették halhatatlan műveiket, fehérből, sárgából, vörösből és feketéből. A négy elemről ma már tudjuk, hogy nem ezekből épül fel a világ. A festők példája viszont máig igaz: kevés, jól megválasztott alapból szinte végtelen sokféleség születhet.

A Koshi csengő ugyanígy bánik a hangokkal. A bambuszhengerben nyolc hangolt acélrúd szól, de a nyolc hang között mindössze négy hangnév van. Egy kézmozdulat vagy egy fuvallat szinte mindig más sorrendben szólaltatja meg őket, ezért ritkán hallani kétszer ugyanazt a dallamot.

Mi a Koshi csengő, és szélcsengő-e?

A Koshi csengő tenyérnyi hangszer. A teste egy 6,3 centi átmérőjű, 16,5 centi magas henger kezelt bambuszból. Belül nyolc acélrudat forrasztottak ezüsttel egy fémtartóra, középen, a rudak között pedig egy zsinór végén kemény akrilgolyó függ. Ez a golyó az ütő. Ha a csengő megmozdul, a golyó hol az egyik, hol a másik rúdhoz koccan, és a rudak megszólalnak. A hangjuk tiszta, és sokáig zeng.

Sokan Koshi szélcsengőként ismerik, és valóban fel lehet akasztani, hogy a szél játsszon rajta. A készítői mégis elsősorban hangszernek tartják, nem díszcsengőnek. A Koshi kézben és szélben is megszólal, és zenélni is lehet vele. A rúdjait egymáshoz hangolják, hogy bármilyen sorrendben szólalnak is meg, összeillő dallam legyen belőlük. A műhely azt is ígéri, hogy a rudak nem hangolódnak el, mindig megtartják azt a hangolást, amelyet ott kaptak.

Egy csengő, két műhely: a Koshi és a Zaphir közös múltja

1986-ban, a Pireneusokban egy zenész, Kabir Kolkmeijer olyan hangot keresett, amely egyetlen mozdulatra tisztán és elevenen szól. A Koshi műhelye úgy tudja, hogy így készült el az első hangolt rudas csengő, és hogy ilyen hangszer azelőtt nem létezett. A szándékát Kabir így foglalta össze.

„Ezeket a csengőket pusztán a harmonikus hang szeretetéből készítettem. […] Csak egy pillanatra maradjon mozdulatlanul, és figyeljen.”

— Kabir Kolkmeijer, a Koshi csengő megalkotója (saját fordítás)

A csengőnek van egy testvére, a Zaphir. Mindkettő a Shanti nevű csengőből született, a név szanszkritul nyugalmat, békét jelent. A Zaphir krónikája szerint 2010-ben a Shantiból két márka lett. Kabir a Koshit hozta létre, a Zaphir pedig a Shanti eredeti formáját vitte tovább, amelyet szerintük Shunyam Maeijer alkotott. A kezdeteket tehát a két műhely kissé másként meséli el. A Zaphirt két nő, Shunyam Maeijer és Nathalie Kremser indította, ők dolgozták ki újra a hangolásokat. Shunyam 2020-ban visszavonult, azóta Nathalie Kremser vezeti a műhelyt.

Mindkét csengő a Pireneusok vidékén készül, a Koshi a hegység keleti végén, Perpignan szomszédságában, Le Soler kisvárosban, a Zaphir nyugatabbra, az ariège-i Pireneusok lábánál. A rokonság a hangszereken is látszik. Mindkettőben nyolc, ezüsttel forrasztott fémrúd szól, és mindkét műhely az aranymetszésre, a régóta harmonikusnak tartott arányra hivatkozik, amikor a csengő méreteiről beszél. A Koshi műhelye úgy meséli, Kabir csak évekkel később vette észre, hogy az ösztönösen választott méretei milliméterre ezt az arányt követik, és onnantól tudatosan alkalmazta.

A hangolás kézi munka. Minden rudat pontos hosszúságúra vágnak, mert a hossz dönti el a hangot, és a műhely azt írja, hogy ebben egy századmilliméter is számít. Utána rúdról rúdra meghallgatják és igazítják őket, amíg mindegyik a helyére nem kerül az együtthangzásban. Ezt műszer nem végzi el, a hangoló füle dönti el, mikor szól jól egy rúd.

Utánzatok is forgalomban vannak. A műhely ezért arra kéri a vásárlókat, hogy a „Koshi-típusú” vagy „Koshi-stílusú” jelzésű darabokkal legyenek óvatosak, és nézzék meg a márkanevet, az eladót és a származást.

Föld, víz, levegő, tűz: a négy Koshi csengő hangja

Empedoklész még istenek nevével jelölte a négy gyökeret. A fénylő Zeuszról, az életadó Héráról, Aidóneuszról és a könnyeivel a halandók forrását öntöző Nésztiszről írt, és hogy melyik isten melyik elemet takarja, azon a kutatók ma is vitatkoznak. A Koshi nevei egyszerűbbek. A terra, az aqua és az ignis latin szó, földet, vizet és tüzet jelent. A levegő latinul aer volna, az aria olasz szó. Levegőt jelent, és az olaszban ugyanez a szó a dal, az operaária neve. Egy hangszernek aligha lehetne jobb neve.

A gyártó adatai, magyar hangjelölésre átírva:

Mindegyik csengő nyolc rúdja négy hangnévre épül, és ezek térnek vissza más-más magasságban. Az angol nyelvű leírásokban a H helyén B áll, de ugyanarról a hangról van szó, a magyar és a német jelölésben ennek a hangnak H a neve. Erre vigyázni kell, mert magyarul a B a H-nál egy félhanggal mélyebb hang. Választani a fülével érdemes, a készítők is azt tanácsolják, hogy hallgassa meg a csengők hangját, és azt válassza, amelyik a legtermészetesebben szól Önnek. Mind a négy változatot egy helyen, a Koshi csengők között láthatja, és aki nem szeretne dönteni, a négyes készlettel mindet megkapja.

Empedoklész a négy gyökérről azt írta, hogy „mind egyenlőek”, csak „más tisztségük van”. A négy Koshi csengőre is ez áll. Egyik sem jobb a másiknál, mindegyik más hangulatot hoz.

Miért illenek össze a Koshi csengő hangjai?

A Koshin nincs rossz hang, mert más hang nincs is rajta, csak az a négy, amelyet a készítője kiválasztott. Zenésznek sem kell lennie hozzá, és a hangok sorrendjét sem kell irányítania. A véletlen sorrendből azért lesz mégis dallam, mert a hangokat gondosan válogatták össze.

A Víz és a Tűz rúdjai egy-egy ötfokú, idegen szóval pentaton hangsor öt hangjából négyet szólaltatnak meg. A Víznél a C, a Tűznél az E marad ki. Az ilyen hangsorban nincs félhanglépés, vagyis nincs benne olyan szomszédos hangpár, mint a zongorán az E és az F, amelyek között nincs fekete billentyű. Ha van otthon zongora, kipróbálhatja. Az öt fekete billentyű éppen egy ilyen hangsort ad, ezért ha csak ezeket üti le, akármilyen sorrendben, két hang sosem lesz egymástól félhangnyira.

Ez azért számít, mert ha két hang közel esik egymáshoz, együtt megszólalva lüktetni kezd a hangjuk. Két holland kutató, Reinier Plomp és Willem Levelt 1965-ben önkéntesek ítéletei alapján kimutatta, hogy a lassú lebegést még kellemesnek halljuk, a gyors lüktetést viszont érdesnek. Lassú lebegés a hangtál jellegzetes, hullámzó „vá-vá” hangja is. Két félhangnyira lévő hang többnyire már érdesen lüktet, és éppen ez a pár hiányzik az ötfokú hangsorból.

A Föld és a Levegő nem ötfokú. A Föld hangjai a C-dúr, a Levegőéi az a-moll hangsorból valók, és mindkettőben van egy-egy félhangnyira lévő pár, az E és az F, illetve a H és a C. Ha ezek éppen együtt csendülnek, egy pillanatra feszesebb lesz az összhang. Ez nem hamisság, hiszen minden rúd pontosan hangolt, a feszültség a két hang közelségéből jön. Aki a lehető legsimább összhangot keresi, annak a Víz vagy a Tűz való.

A négy csengőnek van egy közös vonása, amelyet a hangnevek elárulnak. Mind a négyben csak olyan hangnevek szerepelnek, amelyek a zongora fehér billentyűihez tartoznak, kereszttel vagy bével módosított hang egyikben sincs. A négy együtt éppen kiadja a C-dúr skála hét hangját, a C-t, a D-t, az E-t, az F-et, a G-t, az A-t és a H-t. Ezért keverhetők szabadon, két, három vagy négy Koshi együtt is ugyanabban a hét hangban marad, és a készítő úgy tervezte őket, hogy bármilyen összeállításban együtt szólhassanak.

A négy elem sorozatot a 432 hertzes „a” hanghoz viszonyítva hangolják, nem a szabványos 440-hez. A két szám történetét és a 432 körüli vitát az angyalhárfák hangolásánál mutatjuk meg. Emiatt egy 440-re hangolt zongoránál vagy gitárnál a Koshi egy árnyalattal mélyebben szól, ezért velük együtt elhangoltnak hat.

Mit ad a hanghoz a bambusz?

A hangvillát 1839-ben egy francia műszerkészítő, Albert Marloye szerelte először fadobozra. Marloye fizikai, hangtani kísérleti eszközöket gyártott. A doboz egyik vége nyitott, a hossza a villa hangjához van méretezve. A benne lévő levegő így együtt rezeg a villával, és a hang hangosabb és határozottabb lesz, mint a villáé magában.

Ilyen hangerősítő, vagyis rezonátor a Koshi bambuszhengere is, csak nem egyetlen hangra méretezték, hiszen nyolc különböző rúd szól benne. A készítő szerint ez fogja fel a rudak rezgését, ez erősíti fel, és ettől kap színt a hang. A bambusz itt nem maga szól, mint a kopogó bambusz szélcsengőkön, hanem a fém rezgését veszi át. A négy elem sorozathoz kezelt bambuszt használnak, amelyet a hangja és a tartóssága miatt választottak.

A bambusz és a fém szövetsége nem új. Az indonéz gamelánzenekarok gender barung nevű hangszerén tizennégy bronzlap függ tizennégy bambuszcső fölött, és a lapokat három ötfokú hangsor valamelyikére hangolják. Egy amerikai egyetemi kutató leírta, hogy a csövek kívülről nagyjából egyforma hosszúak, mégis más-más hangra erősítenek, mert belül a bambusz csomója más-más magasságban zárja el őket. A cső fenekét így maga a növény készíti el. Azt is kimérte, hogy a bronzlapok hangolása nagyon pontos, a csöveké jóval kevésbé, ezért a csövet a zenész igazítja a laphoz, kavicsot vagy homokot szórva az aljába.

Hogyan szólaltassa meg a Koshi csengőt, és hova tegye?

Fogja meg a zsinórjánál, és hagyja szabadon lógni. Elég egy lassú, körkörös mozdulat a csuklóból, és a középen függő golyó sorra megkocogtatja a rudakat. Minél nagyobb a mozdulat, annál több rúd szólal meg. A lassú forgatás csendesebb, a gyorsabb sűrűbb dallamot ad. Ha egyes hangokat szeretne hallani, lengesse meg finoman, mint egy ingát. Ütni nem kell, és a hangok sorrendjét sem érdemes irányítani.

A műhely azt javasolja, hogy egy csendes perc vagy egy meditáció elejét és végét jelezze vele, akár hangtál, gong vagy ének mellett is. Azt is hangsúlyozza, hogy a Koshi nem gyógyászati eszköz, a figyelmes hallgatást kíséri.

Ha több csengője van, állványon a legkényelmesebb. A szarvasfejes Koshi-állvány fából készül, két meghajlott szarvasfejet formáz, amelyek a Napot tartják, és öt darabból néhány mozdulattal összeáll. Négy csengő fér rá, így a négyes készlet egészében elfér rajta, és egymás után vagy együtt is megszólaltathatja őket.

Felakasztva a szél is megszólaltatja. Kint csak védett helyen lógjon, fedett teraszon, eresz vagy előtető alatt, szélvédett erkélyen, és állandóan ne hagyja kint, mert az eső és a pára árt a bambuszhengernek. A szélcsengőkről írt cikkünk részletesen leírja, hova érdemes akasztani egy csengőt, és mitől függ, mennyi szél éri. A Koshinak nem kell vihar, bent az ablak mellett egy enyhe légmozgás is megszólaltatja.

Két rokon: a Zaphir és a MEINL bambusz harangjátéka

A legközelebbi rokon a Zaphir. A Zaphir Crystalide körülbelül 15 centi hosszú és 6 centi átmérőjű, a hengere nem bambuszból, hanem préselt kartonból készül, benne nyolc fémrúd szól, a hangolása ötfokú. A Zaphir hangolásainak többségét az évszakokról nevezték el, a Crystalide a tavaszé, és ugyanabból a négy hangnévből építkezik, mint a Koshi Tűz (G, A, H, D), csak más arányban. A Tűz nyolc hangja között a G háromszor, az A egyszer szerepel, a Crystalide hangjai között mind a négy kétszer.

A MEINL Sonic Energy kozmikus bambusz harangjátéka ugyanerre az ötletre épül, nagyobb méretben. A harangjáték 43 centi magas és 6,5 centi átmérőjű, a bambusztestben egy inga és hangolt fémnyelvek vannak. Két ingát adnak hozzá, az akrilból készült élesebb, a fából készült lágyabb hangot ad, így a hangszínt egy cserével változtathatja. A hangolásait a napszakokról nevezték el, a Sol a nappalé, a Luna az estéé, a Stella az éjszakáé, és mindegyik a 432 hertzes hangoláshoz igazodik.

A MEINL hangolásai viszont nem a Koshi hét hangjából valók. A Sol és a Luna kereszttel jelölt hangokat is használ, a Stellában pedig magyar B szól, amely félhangnyira esik a Koshi A és H hangjától. A két márka csengői ezért együtt nem mindig csendülnek össze.

Tingsha és meditációs csengő: egészen más hangszer

A tingsha két kis fémtányér, amelyet bőrszíj vagy zsinór köt össze. A szíjnál vagy a zsinórnál fogva a két tányér peremét finoman egymáshoz koccintja az ember, és egyetlen magas, csengő hang szól, amely hosszan kitart. Az Öt Buddha-mintás tingsha mintegy 9,5 centis tányérjai erőteljes, tiszta hangot adnak, az Om Mani Padme Hum mantrával vésett, 7,2 centis párt pedig Nepálban öntötték sárgarézből. A tibeti tingsha csengők között többféle méretet és díszítést talál.

A kézi csengőnek is csak egy hangja van, és ez sokáig zeng. Az OM-jeles rézcsengő kézben tartva szólaltatható meg. A dordzse és a csengő a tibeti buddhista szertartások párosa. A hagyomány szerint a jobb kézben tartott dordzse, más néven vadzsra, a férfi elvet és a módszert, vagyis az együttérző cselekvést jelképezi, a bal kézben tartott csengő pedig a női elvet és a bölcsességet. A kettő egysége vezet el a megvilágosodáshoz. A vadzsra jelentését és a többi tibeti szertartási eszközt külön írásban is bemutattuk.

A tingsha és a csengő egyetlen hanggal jelez. A Koshi dallammal felel.

Mire figyeljen?

• Eső és pára: a bambusz száradáskor zsugorodik, és a feszültségtől megrepedhet. Esőben ne hagyja kint, nyirkos helyen se tárolja, és óvja a nagy hőmérséklet-ingadozástól. Ha fedett kültéren lóg, a gyártó kültéri fafelületekre való átlátszó lakkot javasol, rendszeresen megújítva.
• Napfény: egy laboratóriumi vizsgálat szerint az ultraibolya sugárzás a bambusz felszínét előbb sárgás-vörösesre színezi, később kiszürkíti, és apró repedéseket is okozhat. Tűző napra ne tegye.
• Kisgyerek: a Koshi nem játék. A gyártó szerint három év alatti gyereknek nem való, és kisgyerek ne érje el. Ne akassza kiságy vagy bölcső fölé, se olyan helyre, ahol egy gyerek elkaphatja vagy meghúzhatja a zsinórját, és ügyeljen rá, hogy semmilyen kis része ne kerülhessen a szájába.
• Mozgatás: lassan, finoman forgassa. Az erős rázás nem szebb, csak zsúfoltabb hangot ad, és a henger falnak, bútornak ütődhet.
• Szállítás és tárolás: utazáshoz tegye tokba, vagy csavarja puha kendőbe, és száraz helyen tárolja.
• Fémrészek: ha idővel apró foltok jelennek meg a fémrészeken, ne ijedjen meg, a gyártó szerint ezek a hangon nem rontanak.

Mindig más, mégis ugyanaz

Empedoklész szerint a négy gyökér nem keletkezik és nem pusztul el. Csak keveredik és szétválik, és ebből a keveredésből áll elő minden, ami változik. Tankölteményében így írt erről.

„…ahogy egymáson keresztülfutnak, máskor más és más keletkezik és Örökkön Örökké hasonló.”

— Empedoklész: A természetről, 17. töredék, 34–35. sor (Steiger Kornél fordítása)

Kicsiben ugyanez történik a Koshi csengőben. A nyolc rúd ugyanaz marad, a hangolásuk sem változik, mégis minden mozdulat új dallamot hoz. A kémia rég túllépett a négy elemen, a gondolat azonban, hogy kevés állandó dologból végtelenül sokféle változat születik, egy tenyérnyi bambuszhengerben ma is hallható.

További cikkek

• Öt valódi tanmese a türelemről: szerzetesek és remeték történetei
• Hangtál: honnan jön, miért énekel, és hogyan szólaltassa meg?
• Angyalhárfa: a húr nélküli hárfa, amely mindig összecseng
• Kalimba: honnan jön a hüvelykujjzongora, és hogyan játsszon rajta?
• Nyelves dob: hogyan lett gázpalackból hangszer, és hogyan szól?
• Sámándob: a keretes dob története, készítése és hangja