Rudraksha: a kék gyümölcs szent magja, a mala és a karkötő

A rudraksha egy kék gyümölcs kemény magja. Mit jelent a neve, mit árulnak el a barázdái, és mi a szabály a gurugyöngynél? Viselés, ápolás.

Blog › Spiritualitás és hagyományok

· Puszta Richárd

Rudraksha: a kék gyümölcs szent magja, a mala és a karkötő

Közép-Jáván, Kebumen környékén van egy falu, Pujotirto, ahol szinte minden ház udvarán áll egy fa, amelyet ott jenitrinek hívnak. Ennek a fának a magjából lesz a rudraksha, a hindu és a buddhista imafüzérek egyik hagyományos anyaga. Szüretkor Umar Hadi konyhájában fatűz ég két nagy fazék alatt, a fedők alól gőz száll. A gazda nyolc–tizennégy órán át főzi a termést, aztán hámozógép választja le a húsát. A magokat úgy szárítja, mint a rizst, és húsz–harminc percenként átforgatja őket, hogy a színük egyenletes legyen.

Ilyenkor Indiából, Nepálból vagy Kínából érkező vevők házat bérelnek a környéken. Fuji Wahyono kebumeni kézműves egy indonéz mezőgazdasági lapnak arról is beszélt, hogy egy vevő megbízottja egyszer megszidott egy helyi felvásárlót, mert az taposással hámozta a termést. Umar is így kezdte. Régen négy–hat óra főzés után taposással hámozott, mert úgy gyors és olcsó volt. 2012-ben egy felvásárló, aki megvette a fája termését, ragaszkodott hozzá, hogy maga dolgozza fel, a saját meggyőződése alapján. Umar beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy nézheti, és tanulhat belőle. A mostani módszerét tőle leste el.

Umar a lapnak azt is elmondta, miért figyelik a vevők ilyen gondosan a munkát: a hinduknak ez a mag szent. Ami a falu udvarán termény, az a hívő kezében szent tárgy.

Kék gyümölcs, barázdált csonthéj

A rudraksha egy akár harmincméteresre is megnövő fa termésének belsejéből lesz. A fa tudományos nevében a botanikusok nem értenek egyet. Sokáig Elaeocarpus ganitrus néven tartották számon. Kína flórájának nagy kézikönyve, a Flora of China, Elaeocarpus angustifolius néven egyetlen fajnak tekinti, amely Nepáltól és Északkelet-Indiától Délkelet-Ázsián és Dél-Kínán át Ausztráliáig és a Fidzsi-szigetekig elterjedt. A londoni Kew botanikus kert világlistája szerint viszont a himalájai fa külön faj (Elaeocarpus sphaericus), és az angustifolius nevet a jávai és délkelet-ázsiai rokona viseli.

A nemzetség görög neve, az Elaeocarpus, „olajbogyó-termésűt” jelent, és ez találó. A gyümölcs ugyanis, akárcsak az olajbogyó vagy a szilva, csonthéjas termés. Kívül vékony héj és húsos réteg borítja, belül kemény csonthéj van, ezt hívja a köznyelv magnak. A gömbölyű termés 1,7–2 centiméteres, a csonthéja rendszerint öt rekeszre oszlik, és mindegyik rekeszben legfeljebb egy valódi mag fejlődik. A rudraksha-szem nem bogyó, ahogy sokszor nevezik, hanem csonthéj, benne egy vagy több maggal.

Éretten a termés ragyogó kék. 1991-ben David W. Lee botanikus arról számolt be a Nature folyóiratban, hogy Costa Ricában, Indiában, Floridában és Malajziában 26 kék termésű növényfajt vizsgált meg. A kéket mindegyiknél festékanyag, antocián adta, egyetlen kivétellel, és ez az Elaeocarpus angustifolius volt. Ennek a gyümölcsnek a héjában, közvetlenül a sejtfalak alatt vékony cellulózrétegek ülnek egymáson. A rétegeken visszaverődő fényből a kék erősödik fel, ugyanúgy, ahogy a szappanbuborék vékony hártyáján is színek gyúlnak. Emiatt változik a csillogása, ahogy a gyümölcsöt forgatják, és a kutatók úgy vélik, hogy ezzel csalogatja az állatokat.

Egy északkelet-indiai terepvizsgálat azt is feljegyezte, mely állatok fogyasztják. A termést szarvascsőrű madarak, denevérek, repülőmókusok és majmok eszik meg, a csonthéj pedig épen halad át a bélrendszerükön. A lehullott gyümölcsöt szarvasok szedik fel, és életképes magot elefánttrágyában is találtak. A kutatók leírták, hogy a fa természetes megújulása ott gyenge, részben azért, mert a magokat tömegesen gyűjtik ékszernek.

Rudra szeme vagy Siva könnye?

A rudraksha szanszkrit szó, magyar átírásban rudráksa, és két részből áll. Az első egy isten neve. Monier-Williams 1899-es nagy szanszkrit–angol szótára szerint a Védákban, a hinduizmus legrégebbi szent szövegeiben, a pusztító istent még Rudrának, „rettenetesnek” hívták, a későbbi korokban szépítő néven Sivának, „áldásosnak”. A szótár párhuzamot is hoz: a görögök ugyanígy „jóindulatúaknak”, Eumeniszeknek nevezték a bosszúálló istennőket, az Erinnüszöket.

A második rész, az aksa, összetételek végén szemet jelent, így a szótár „Rudra-szeműnek” fordítja a nevet. Az aksa szónak más jelentése is van. Így hívták a kockajáték kockáját, egy másik fa dobókockának használt magját, és azt a magot is, amelyből imafüzért fűznek. A közismert „Siva könnyei” magyarázatot a Siva-purána, egy régi legendákat őrző hindu szent szöveg, meséli el. Benne Siva maga mondja el hitvesének, Párvatínak, hogyan született a fa.

„Egykor isteni évek ezrein át aszkézisben éltem. […] A világok javát kívánva épp csak felnyitottam a szemem, ó, Istennő. Szép, félig lehunyt szememből könnycseppek hullottak alá, és e könnycseppekből sarjadtak ki a rudraksha-növények.”

— Siva-purána, Vidjésvara-szamhitá, 25. fejezet, 5–7. vers (J. L. Shastri szerkesztette angol fordítás nyomán, saját fordítás)

A szótár tehát Rudra szemét olvassa ki a névből, a legenda Siva könnyét, és a két magyarázat nem zárja ki egymást.

Hány arca van egy rudrakshának?

Ha kézbe vesz egy szemet, a két vége között hosszanti barázdákat lát. Ezek a mukhik, vagyis arcok. A szanszkrit mukha szó arcot, szájat jelent, és az ötbarázdás szemet ötarcúnak hívják. A barázdák nem díszek. Az északkelet-indiai vizsgálat leírja, hogy a fa virágában a magház öt rekeszű. A csonthéj így rendszerint szintén öt rekeszű, és annyi barázda fut rajta, ahány rekesz van benne. Egy szemben egy és öt között lehet a magok száma, attól függően, hány kezdeményből lesz mag.

A kutatók feljegyezték, hogy az ötnél kevesebb vagy több rekeszű szemhez a hiedelem számonként külön érdemet fűz, ezért ezek jóval drágábban kelnek el. A Siva-purána egytől tizennégy arcig sorra veszi a szemeket, és szinte mindegyikhez istenséget rendel. Az egyarcú maga Siva, az ötarcú Rudra, Kálágni néven. Kebumenben a szokatlan formájú vagy barázdájú szemek, amelyeket ott is mukhinak hívnak, külön osztályba kerültek, és 2019 körül darabonként a gömbölyű szem árának sokszorosát adták értük. Ezeket főleg kínai vevők keresték, az indiaiak és a nepáliak a szokásos szemeket.

Umar Hadi fájának különleges formájú magjaiért 2013 és 2015 között szemenként 15 000 rúpiát fizettek. Amikor a szomszédok megtudták, mennyit kap a magokért, oltóvesszőt vittek a fájáról, és átoltották vele a saját fáikat. A forma így elvesztette a ritkaságát, és 2016-ra 6000 rúpiára esett az ára.

Ekkora árkülönbség mellett érdemes óvatosnak lenni a ritka arcszámúként, például egy- vagy sokarcúként kínált szemekkel. A barázdák számát a belső rekeszek döntik el, és ezeket egy kettévágott szemen vagy röntgenképen lehet megszámolni. A Siva-purána ad egy kis minőségi útmutatót. Kerülni kell a féregrágta, csorba, repedt, nem kerek és a tüskeszerű dudorok nélküli szemet. Kebumenben épp a nem gömbölyű, például földimogyoró alakú szemekért fizettek többet, de csak akkor, ha szabályosak voltak, és középen át lehetett fúrni őket. A szöveg a legtöbbre azt a szemet becsüli, amelyen a furat természettől fogva végigfut, és csak középszerűnek tartja azt, amelyet emberi kéz fúrt át.

Jávai mag, nepáli mag

Ha a Kew világlistájának van igaza, a jávai és a nepáli szem két közeli rokon faj magja. Kelet-Nepálban Sankhuwasabha és Bhojpur körzetből származik a mag. Jáván Kebumen környékén udvarokban nevelik a fát, Kelet-Jáva egyes vidékein az erdőben vadon is nő. A natúr és a sötét, 108 szemes malánk, a barna, a sötét és a natúr karkötő, valamint a vegyes csomag a beszállító adatai szerint Indonéziából érkeznek. A 21 szemes, gurugyöngyös karkötő szemei a termékadat szerint Nepálból, a holdköves maláé Indiából valók.

A méretben maga a Siva-purána is kétféleképpen ítél. Egy helyen a legjobbnak az indiai egres (amla) termésnyi szemet tartja, a jujuba (kínai datolya) nagyságút középszerűnek, a csicseriborsónyit a leggyengébbnek. Néhány verssel később azt írja, hogy minél könnyebb a szem, annál áldásosabb. Az északkelet-indiai terepvizsgálat a termést mintegy 2,5, a csonthéjat 1,7 centiméteresnek írja le. Kebumenben egy időben épp a kis szem volt a legkeresettebb. Az indonéz lap egy 2007-es cikke szerint a piac tizenegy méretosztályt különböztetett meg, és a legkisebb, borsszemnyi, félcentis szemért fizettek darabonként a legtöbbet.

Az árak mindkét helyen nagyot ingadoznak. Nepálban egy kereskedő szerint a kínai vevők a ritka szemek kilójáért időnként 1–1,5 millió nepáli rúpiát is megadtak, a közönséges szem kilója ugyanakkor nagyjából 100 rúpia volt. A nepáli gazdák 2013–2014 körül kezdtek kínai vevőknek eladni, és a riport idején már a kínaiak szabták meg az árat.

108 szem és egy, amelyet nem lépnek át

A mala imafüzér, a szemein az ima ismétléseit számolják. A hindu gyakorlat neve dzsapa (angolos írással japa). Ennek során halkan, mormolva ismételnek egy mantrát, vagyis szent szót vagy rövid imát, esetleg egy istennevet. Szvámi Harsánanda, a Rámakrisna-rend szerzetese, hindu enciklopédiájában azt írja, hogy a rudraksha-füzért Siva és az Istennő hívei használják, Visnu hívei a szent bazsalikom, a tulaszí szárából készült szemeket. A szemek száma nála 108 vagy 54, ritkábban 27. A 108 a buddhizmusban is kitüntetett szám: Japánban szilveszterkor, éjfél előtt 108-szor ütik meg a buddhista templomok nagy harangját, a buddhista tanítás szerint az embert gyötrő 108 földi vágy megfékezésére.

A kört egy nagyobb szem zárja, a gurugyöngy, szanszkrit nevén méru. A Méru a hindu mitológiában aranyból és drágakőből való hegy, a világ közepe, amely körül a bolygók keringenek. A hindu előírás szerint a gurugyöngyöt nem lépik át: amikor a kör végén odaér az ujj, megfordítják a füzért, és visszafelé folytatják. Szvámi Sivánanda (1887–1963), a Gangesz-parti Divine Life Society alapítója, ezt írja elő, és azt is, hogy a szemeket a jobb kéz hüvelyk- és középső ujja görgesse, a mutatóujj használata tilos.

Sivánanda ostornak nevezi a füzért, amely Isten felé nógatja az elmét. A sietségre külön figyelmeztet.

„Ne végezze sietve a dzsapát, mint a vállalkozó, aki rövid idő alatt igyekszik befejezni a munkáját. Végezze lassan, átéléssel, összpontosított figyelemmel és osztatlan odaadással.”

— Szvámi Sivánanda: Japa Yoga (saját fordítás)

A natúr színű rudraksha-mala és sötét párja is 108 szemből áll. A sötét füzér leírása 1 centiméteres szemeket ad meg. Mindkettő hosszú nyakláncként is viselhető, de aki számol rajta, annak a kezében a helye. Sivánanda azt kéri, hogy a mala ne lógjon a köldök alá, a gyakorló a szíve vagy az orra közelében tartsa a kezét, és a füzért tiszta, naponta mosott kendő takarja.

Tibeti füzérek ezüstszámlálóval

A tibeti buddhizmusban szintén a 108 szem a szokásos. A himalájai művészetre szakosodott Rubin Múzeum egyik 19. századi tibeti füzérének leírása szerint ez a szerencsés szám a korai buddhista irodalomban és a buddhizmus előtti indiai hitvilágban gyökerezik. A rossz karma 108 okának megtisztítását is jelképezi.

A múzeum tibeti füzérein számlálók lógnak. A türkizből fűzött darabot faragott csontszemek osztják 27-es csoportokra, és két ezüstdíszes zsinór tartozik hozzá. Az egyikkel a lefutott köröket, a másikkal a százakat számolták. A gyűjtemény egy másik, szintén 19. századi tibeti füzére rudrakshából készült. Elefántcsont gurugyöngy zárja, borostyán-, achát-, karneol- és türkizszemek tagolják, két ezüstszámláló lóg rajta, a bojtjaihoz két rézből készült fülpiszkálót kötöttek. A múzeum leírása a fülpiszkálókat szokatlan, nagyon személyes részletnek nevezi, és mindezt a kitartó használat jelének tartja.

Kő és mag a mai füzéreken is váltakozhat. A barack holdkővel fűzött, 108 szemes malán a földpátok közé tartozó, gyöngyházfényű holdkő és a rudraksha-szem követi egymást, a füzér nyakláncként és a csuklóra többször rátekerve viselhető. A buddhista karkötők egyikén, a 21 szemes rudraksha karkötőn, a gurugyöngybe az Om mani padme hum mantrát vésték. A mantra jelentését a tingsháról, a tibeti kézi cintányérról szóló cikkünk magyarázza el.

A tibeti hagyományban a rudraksha-füzért a haragos, félelmetes alakban megjelenő istenségekhez kötött gyakorlatokban használják, és úgy tartják, hogy különösen a „régi” iskolának nevezett nyingma hagyományhoz kötődik. Egy legenda a hatarcú, vagyis hat cikkelyre tagolt szemek eredetét mondja el. Amikor Padmaszambhava, a legendás indiai mester, Tibetbe utazott, elszakadt a ritka, hatarcú szemekből fűzött füzére. A szemeket összeszedték, de néhány a földön maradt, gyökeret vert, és ezekből lettek azok a fák, amelyek a tibetiek által nagyra becsült hatarcú szemeket teremnek.

Rudraksha karkötő a csuklón

A rudraksha karkötő a mala kistestvére, kevesebb szemmel, és egész nap a csuklón maradhat. A Siva-purána ennél jóval bőkezűbb. Egyik felsorolása tizenegy-tizenegy szemet ír a csuklóra, a könyökre és a felkarra, a nyakba pedig százegyet. Aki összesen ezerszázat visel, annak a szöveg Rudra alakját ígéri. Egy mai, 21 szemes karkötő ehhez képest szerény darab.

A sötét és a natúr színű karkötő rugalmas, így könnyen felhúzható. A 21 szemes, gurugyöngyös karkötő mérete enyhén állítható, a szemei körülbelül 1,2 centiméteresek. A barna karkötő szemei barnás-rézes árnyalatúak, finom redőkkel. Ha ajándéknak szánja, a vegyes csomagban hat különböző karkötő van, csomagonként változó összeállításban.

A rudraksha karkötők és malák között kővel vegyes darabok is akadnak. Aki imához használja, a karkötőn is ugyanúgy számolhat, mint a malán, csak hamarabb ér körbe.

Csengő szemek a lakásban

A kebumeni Fuji Wahyono huszonháromféle tárgyat fűz jenitriből, karkötőt, nyakláncot, táskát, sőt lámpaernyőt is. Az életvirág-mintás harangjáték az egymásba fonódó körök mintáját, rudraksha-szemeket és három csengőt egyesít, 6 × 27 centiméteres méretben. A 63 centiméteres változat magasabb mennyezet alá való. Ha nem tudja, hova akassza, a szélcsengő hangjáról és helyéről írt útmutatónk segít, hiszen a harangjáték is a légmozgástól szólal meg.

A csengős zsinórt rudraksha-szemek, Om-jelek és apró csengők díszítik. Az Om a hindu hagyomány szent szótagja, amelyet a Védák olvasásának elején és végén, valamint imák előtt mondanak ki. A buddhisták a hat szótagú Om mani padme hum elejére is ezt teszik. Monier-Williams szótára az ünnepélyes megerősítés szavának nevezi, nagyjából „igen, bizony, úgy legyen” értelemben, és ebben az ámenhez hasonlítja.

Mire figyeljen a mala viselésekor?

Umar Hadi órákig főzi a termést, aztán gondosan forgatja a száradó magokat, hogy szép, egyenletes színűek legyenek. A kész füzér ennél jóval kevesebb gondoskodást kíván, elég, ha szárazon tartja, és időben kicseréli a kopott zsinórt.

További cikkek

Rudraksha karkötő és mala: eredet, jelentés, ápolás