· Puszta Richárd
2010-ben, a riói Megváltó Krisztus-szobor nagy felújításán, Márcia Braga építész a pótlásra hozott kövek nyolcvan százalékát félretette. Csak azokat tartotta meg, amelyeknek a színe a legjobban egyezett az eredetivel. A munkájáról szóló beszámolójában megjegyezte, hogy ez a szín a természetben egyre nehezebben található meg. A Rio de Janeiro fölötti szobor messziről faragott kőnek látszik, pedig vasbetonból épült. A felszínét sok ezer apró, háromszög alakú szappankődarab mozaikja borítja, a lapocskák nagyjából négy centi hosszúak és fél centi vastagok.
A szobor 1926 és 1931 között épült a Corcovado csúcsán, a riói egyház által szervezett gyűjtésből, és 1931. október 12-én avatták fel. Heitor da Silva Costa mérnök, a szobor tervezője, még mielőtt Párizsból hazatért, eldöntötte, hogy a beton testet kőmozaik takarja. A szappankövet azért választotta, mert szép, jól megmunkálható, és ellenáll a hőnek, a hidegnek és az időjárás koptató erejének. A követ egy Minas Gerais-i bányából hozták, a nyugodt, szürkészöld színe miatt, és arrafelé hagyományosan főzőedényt készítettek belőle. A brazil posta a szobor 90. évfordulójára kiadott bélyegblokkjának kísérőszövegében az áll, hogy az apró kövek mindegyike egy-egy embert vagy családot jelképezhet, aki pénzzel vagy munkával segítette az építést.
A világ egyik legismertebb szobrát tehát ugyanaz a puha kő öltözteti, amelyből a környéken fazekat készítettek, és amelynek a színe bányánként, sőt tömbönként más. Emiatt nincs két egyforma szappankő füstölőtartó vagy olajégő sem.
Miért szappankő, és miért zsírkő?
A szappankő a nevét síkos, szappanos tapintásáról kapta, ezt a fő ásványa, a talk, adja. A zsírkő és a tudományos steatit név a zsírra utal, a görög sztear szó ugyanis faggyút jelent. A talk szó perzsa eredetű, és arab, majd középkori latin közvetítéssel érkezett Európába.
A szótárak a szappankövet és a steatitot egymás szinonimájaként kezelik, a kereskedelem viszont különbséget tesz. Az indiai bányászati hivatal évkönyve a tömör, finom szemcséjű, jó minőségű talkot nevezi steatitnak. Szappankőnek azt a talkos kőzetet hívja, amelyben a talk aránya változó, általában ötven százalék körüli.
A talk a karcolási keménységet mérő Mohs-skála legalsó foka, az 1-es: még a köröm is megkarcolja. A kőzet általában ennél keményebb, mert a talk mellett más ásványokat tartalmaz, például kloritot és karbonátokat. Kézi szerszámmal mégis jól faragható. A hőt is jól bírja. A kő hőtűrésének okait a füstölőtartók anyagainál már részletesen elmagyaráztuk.
A puha kő a hétköznapokban is ott van. A kalocsai Viski Károly Múzeum természettudományi gyűjteményében őriznek egy négyzet alakú, lapos, szürkésfehér szabókrétát, rajta egy „E” jellel. A múzeum adatlapján az anyaga zsírkő. Zsírkő ceruzával ma is jelölnek a szabók a szöveten, és zsírkő krétával a hegesztők a fémen. A hegesztőknek az a fontos, hogy a hőálló kőpor jele nem ég le, és a felhevített munkadarabon is látszik.
Puhán faragták, keményre égették: pecsétek és szkarabeuszok
Az Indus völgyében, a mai Pakisztán és India területén, i. e. 2600 és 1900 között virágzott a harappai kultúra. Leghíresebb leletei közé tartoznak a zsírkőből faragott, írásjelekkel ellátott pecsétek. Gregg M. Jamison régész 2013-as tanulmányából kiderül, hogy a puha kő kiégetve sokkal keményebb lesz, és ezt az Indus-völgyi mesterek kihasználták. A könnyű faragás és az égetés utáni tartósság tette a zsírkövet a harappaiak nagyon fontos nyersanyagává.
A New York-i Metropolitan Múzeum egyik ilyen pecsétje mindössze 3,8 centis négyzet, az anyagát a katalógus égetett zsírkőként tartja nyilván. Egyszarvú áll rajta, előtte egy tárgy, amelyet a múzeum a pecsét címében kérdőjellel füstölőtartónak nevez. Jamison az egyszarvús pecsétek ugyanezen motívumát áldozati állványnak hívja. A kísérleteit felügyelő J. M. Kenoyer professzor szerint ezek a pecsétek őrzik az egyszarvú legkorábbi ismert ábrázolását a világon. Az ilyen pecsétek jeleit ma sem tudják elolvasni, mert az Indus-írást még nem fejtették meg.
Egyiptomban sok szkarabeusz, vagyis ganajtúró bogár formájú amulett, készült mázas, üvegszerű bevonattal fedett zsírkőből. A londoni Petrie Múzeum egyik ilyen darabja a Középbirodalom végéről való, és mindössze 2,2 centis. A máza és a színe már lekopott, az alján azonban hieroglifák őrzik egy Ikeky nevű mesterember nevét és címét. Ő oroszlánlábú bútorokat készített, és a puha kőbe vésett néhány jel évezredek múltán is elárulja a mesterségét.
Fazék a tűzhelyen Plinius idejétől a vikingekig
A puha követ esztergán is lehet formálni. A comói születésű idősebb Plinius a köveket tárgyaló könyvében a szülővidéke zöld kövét megemlítette.
„Sziphnosz szigetén van egy kő, amelyet kivájnak és esztergán formálnak főzőedénynek vagy asztali edénynek, és tudom, hogy Itáliában a comói zöld kővel is ugyanezt teszik. A sziphnoszi kőnek azonban megvan az a különös sajátsága, hogy olajjal alaposan felhevítve megfeketedik és megkeményedik, holott természettől fogva nagyon puha.”
— Idősebb Plinius: Naturalis historia, 36. könyv (i. sz. 1. század), saját fordítás
A 19. századi angol fordítás jegyzete egy francia tudósra hivatkozva fazékkőnek tartja a sziphnoszi követ, vagyis zsírkőféleségnek. Az olajtól sötétedő kőre az ápolásnál még visszatérünk.
A viking korban Skandináviában is kőfazékban főztek. A koppenhágai Nemzeti Múzeum honlapja szerint a Norvégiából és Svédországból hozott zsírkő edények nagyon gyakoriak voltak a viking kori Dániában. Egy-egy edény öt-hat kilót nyomott, nehéz volt szállítani. A múzeum ebből arra következtet, hogy a vikingek a fényűzési cikkek mellett mindennapi tárgyakat is behoztak. Az Oslo-fjord partján fekvő Kaupangban a rozmárfog és a fenőkő mellett zsírkő főzőedénnyel kereskedtek, és ezt a délre élő dánok is megvették.
A Hojszala-templomoktól a mai indiai műhelyekig
A Hojszala-dinasztia a 11. századtól a 14. század közepéig uralkodott Dél-Indiában, a mai Karnátaka államban. Egy indiai történész összesítése alapján 1100 és 1300 között több mint 1500 templom épült a birodalmában, ezeknek csak a töredéke maradt fenn. Az indiai régészek szappankőből épült, gazdagon faragott templomokként írják le őket. Egy ásatáson az építőanyagban kloritpalát találtak, réteges, zöldes kőzetet, amelyet Indiában szappankőnek hívnak. Bélúr, Halébídu és Szómanáthapura templomait 2023-ban vette fel az UNESCO a világörökség listájára.
Ez az ásatás 2021-ben volt Halébíduban, ahol az indiai régészeti hivatal egy 12. századi templom alapjait tárta fel. A leletek arra utalnak, hogy a templomot nem lerombolták, hanem a köveiért bontották le. Előkerült egy szappankőből faragott, tíz centi magas, csepp alakú függőón, a tetején lyukkal a zsinórnak. A függőón zsinórra akasztott nehezék, ezzel ellenőrzik a kőművesek, hogy függőleges-e a fal. A régészek úgy tudják, hogy ez az első Hojszala-kori függőón, amelyet megtaláltak.
Indiában ma is sok helyen faragnak zsírkövet. Az AIACA nevű indiai kézműves szövetség Agrát, Dzsaipurt, Majszúrt, Mamallapuramot és Purit említi. Egy bonyolult áttört darab, szobor vagy figura a szövetség adatai alapján két–tizenöt napig készülhet. Majszúr városától 38 kilométerre áll a 13. századi szómanáthapurai templom. A középkori szentély és a mai majszúri műhelyek tehát ugyanazon a vidéken vannak. Az indiai bányászati hivatal 2015-ös adatai alapján az ország talk-, steatit- és szappankőkészletének 57 százaléka Rádzsasztánban van, és ez az állam a talk bányászatának, feldolgozásának és kereskedelmének központja.
Az itt bemutatott három darab a leírásuk szerint indiai kézi munka. A kerek, életfás füstölőtartó mintáját indiai mesterek vésik a kőbe, a hat elefánttal körbefaragott tartón a füleket és az ormányokat kézzel vésték. A csillag- és holdmintás olajégő falát áttörték, ezt a díszítést Indiában dzsálinak hívják.
A rádzsasztáni Udaipurban Jamison három hivatásos faragóval készíttetett harappai pecsétmásolatokat. Az ottani zsírkőfaragásról azt írja, hogy nagyrészt hagyományos, gépek nélküli munka. A mesterek ugyanazzal a szerszámmal, ugyanabból a kőből és ugyanarról a mintáról dolgoztak, a pecsétjeik mégis első ránézésre különböztek.
„Ebben az értelemben úgy tűnik, a pecsétfaragás a kézíráshoz hasonlít: mindenki egy kicsit másképp csinálja.”
— Gregg M. Jamison: Experimental and Ethnoarchaeological Approaches to Indus Seal Production (2013), saját fordítás
Szappankő füstölőtartó: egy pálcának, ötnek vagy szitával?
A zsírkőből faragott füstölőtartók többféle füstölőhöz készülnek. Egyetlen vékony pálcához a tízcentis fekete pálcatartót tervezték. Öt pálca fér a virágos, kerek tartó sziromszerű furataiba. Ennek a leírása azt tanácsolja, hogy a szomszédos pálcák ne érjenek össze, és otthon egy-két pálcával kezdjen, mert zárt szobában túl sűrű lehet az illat. Kúpot a lapos, fekete-fehér jin-jang tartón is égethet.
Négyféleképpen használható a márványos szürke, többfunkciós tartó. Fedővel kúpot égethet benne, tálkával olajégő lesz belőle, a rozsdamentes acélszitán szemcsés füstölőt melegíthet, és a felső lap kis lyukaiba pálcát tűzhet. A melegítéshez egy mécses elég. A mécsessel melegített szitáról és arról, hogy melyik füstölőhöz melyik tartó illik, a füstölőtartók fajtáinál már részletesen írtunk.
Olajégő, mécsestartó, doboz – és egy szappantartó
A mécses és a víz szerepét az olajégőben lépésről lépésre az aromalámpás útmutatónk mutatja be. A fekete, kelta csomós olajégő olajtartó tálkája kivehető, így könnyebb elmosni. Az életvirágos olajégő tizenegy centi széles és tíz centi magas, a terméklapja néhány evőkanál vizet és három-öt csepp olajat javasol. A szappankő aromalámpák között kisebb, nagyobb, áttört és fekete darabot talál.
A mécsestartó egyszerűbb tárgy. A kilenccentis, virágmintás tartóba egy teamécses kerül, és mécses nélkül egy szárított virág vagy kis kavics elfér benne. Sóból is faragnak mécsestartót, erről a sólámpáról szóló írásunkban olvashat. Szappankőből dobozt is faragnak, az életfás tarot- és ékszertartó doboz világos színű, természetes erezettel.
És mivel a név kötelez, van rácsos, ovális szappantartónk is, tizenegyszer nyolc centis, Indiából. Itt a szappankő végre azt teszi, amit a neve ígér: szappant tart.
Festett vagy natúr szappankő?
A festetlen kő színe tömbönként változik. Az AIACA a szürkét, a zöldesszürkét, a törtfehéret, a rózsaszínt és a sötétzöldet sorolja a természetes árnyalatai közé, és azt írja, hogy a valódi szappankő szénszürke is lehet, tiszta fehér viszont nincs. A sötét kő tehát nem feltétlenül festett. A nagyjából tizenkétcentis istennőszobor natúr kőből készült, és a leírása alapján az árnyalata a szürkétől a sötétebb, márványos felületig változik, így két példány sosem egyforma.
Bevonata a natúr kőnek is lehet. A cseppmintás olajégő polírozott és lakkozott, és a leírása kéri, hogy erős vegyszert és súrolószert ne használjon rajta. A kis lótuszos füstölőtartó szirmait hétféle színre festették, ezért arra kérjük, hogy ne dörzsölje őket erősen. Az olaj a festetlen, lakkozatlan kövön megül, és sötétebbé teszi a felszínét. A bevonatos darabnak viszont a súrolás árt.
A fekete daraboknál a termékleírás a legjobb nyom. Ahogy a füstölőtartókról szóló írásunkban jeleztük, ezek egy része festett. Ha a leírás szürke kőről és fekete felületről szól, például fekete lakkozásról, feketére színezett vagy polírozott felületről, a fekete szín a felületé, nem a kőé. Jó példa az ötágú csillaggal díszített szitás füstölőtartó, amely szürke és fekete változatban kapható. A leírásuk szerint mindkettő szürke indiai kőből készül, a feketének csak a felülete fekete.
Hogyan tisztítsa és ápolja a szappankövet?
Plinius megfigyelésének egyik fele, a feketedés, ma is ismerős. A Stone World amerikai kőipari szaklap 2008-as körkérdésén az egyik szappankő pultokat gyártó mester azt írta, hogy bármilyen olaj sötétíti a követ, az olívaolaj, a vaj és a bőr zsírja is. Egy másik pultkészítő azt tapasztalta, hogy a kéz zsírjától a legtöbbet használt részek fokozatosan sötétednek. Natúr olajégőn a mellécseppent illóolaj is sötét foltot hagyhat. A cseppeket mindig a tálkában lévő víz tetejére adagolja, és a kicsordult olajat rögtön törölje le.
Ha egyenletesen sötétebb színt szeretne, a natúr követ ásványolajjal kenheti át, ahogy a szappankő pultok készítői közül többen teszik. Egyikük szerint ez csak a szín kedvéért kell, mert az olaj nem ivódik be a kőbe. A puha kő könnyen karcolódik. Kemény fémtárgyat ne húzzon végig rajta, és a szitát is óvatosan tegye a helyére.
A mindennapi tisztításhoz terméklapjaink száraz vagy enyhén nedves puha kendőt ajánlanak, makacs foltra kevés mosogatószert, utána szárazra törlést. A követ ne áztassa, ne súrolja, és citromot, ecetet vagy erős vegyszert ne használjon rajta. A kihűlt viaszt fapálcikával pattintsa ki. A puha kő széle ütéstől vagy eséstől lepattanhat, úgyhogy olyan helyre tegye, ahol nem verik le véletlenül.
Mire figyeljen?
- Forró kő: az olajégő és a mécsestartó használat közben átmelegszik. A londoni tűzoltóság azt kéri, hogy a gyertya, a füstölő és az olajégő hőálló tartóban, stabil felületen álljon, ahol nem lökik fel, és ne legyen a közelében függöny, bútor, ruha vagy haj. A másfél kilós áttört olajégő leírása is hőálló alátétet kér, mert hosszú használat után a kő alja átmelegszik.
- Teamécses: a mécses fémkelyhe a viaszt tartja, tartónak nem elég. Az angliai Durham és Darlington tűzoltósága figyelmeztet, hogy olyan forró lehet, mint a sütő, és tartó nélkül megperzselheti a környezetét. A skót tűzoltóság hozzáteszi, hogy a műanyagot átolvaszthatja. A mécses mindig a hozzá való, nem éghető tartóban égjen, és polc alá se tegye, mert a meleg felszáll.
- Felügyelet: a skót tűzoltóság kéri, hogy égő teamécsest még pár másodpercre se hagyjon felügyelet nélkül. A londoni tűzoltóság azt tanácsolja, hogy a gyertyát, a füstölőt és az olajégőt oltsa el, mielőtt kimegy a szobából, és lefekvés előtt is.
- Víz a tálkában: az olajégő tálkájában mindig legyen víz. Töltsön utána, mielőtt elfogyna: a lámpa soha ne égjen szárazon.
- Szita: a szitás tartók fémszitája használat közben felforrósodik, a terméklapok csipeszt javasolnak a mozgatásához. A szitát csak kihűlve tisztítsa.
- Füst: füstölés után szellőztessen.
- Gyerek, háziállat: égő mécses, parázsló füstölő és forró kő ne legyen elérhető helyen. Az angliai Durham és Darlington tűzoltósága arra figyelmeztet, hogy egy csóváló farok vagy egy felugró állat könnyen feldöntheti a gyertyát.
- Súly: a nagyobb darabok nehezek, az áttört olajégő másfél kiló. Leesve eltörhetnek és sérülést okozhatnak. Mindig stabil, sík felületre tegye őket.
Egy kéz nyoma a kövön
A riói szobor mozaikja messziről eltűnik, közelről viszont minden apró háromszög külön darab. Márcia Braga azért tette félre a pótlásra hozott kövek nagy részét, mert a régi lapocskák színét egyre nehezebb megtalálni a természetben. Egy otthoni füstölőtartó vagy olajégő ugyanezt mutatja kicsiben, az erezetet a kő hozza, a vésés vonalát a faragó keze. Ha két egyforma mintájú darabot tesz egymás mellé, közelről meglátja rajtuk azt, amit a régész az udaipuri mesterek pecsétjein észrevett: a kéz írását, amely sosem ismétli meg magát pontosan.
További cikkek
- Füstölőtartó: melyik füstölőhöz melyik tartó, és miért nem mindegy?
- Füstölőkalauz: melyik füstölő mire jó?
- Palo santo: a szent fa, amely a tömjén és a mirha rokona
- Füstölő kalauz: Melyik gyógynövény illata mikor segít?
- A füstölők eredete és hagyományai
- Antik tibeti füstölő égetők – A misztikus atmoszféra megteremtésének kulcsa