Aromaterápiás nyaklánc és karkötő: így használja

Egy négyszáz éves ezüst illatgolyótól a mai medálig: hogyan működik az aromaterápiás nyaklánc és a lávakő karkötő, és melyik illat tart ki estig?

Blog › Illóolajok és aromaterápia

2026. 10. 11. · Puszta Richárd

Aromaterápiás nyaklánc és karkötő: hogyan hordja az illatot?

Az 1520-as években Thomas Wolsey bíboros, VIII. Henrik lordkancellárja, a bírósági ülésszakok idején naponta átvonult a westminsteri nagyterembe. Előtte vitték Anglia nagypecsétjét és a bíborosi kalapot. Ő maga tetőtől talpig vörösben ment, nyakában cobolyprémmel, kezében egy naranccsal. Ennek a narancsnak a késői utóda az aromaterápiás nyaklánc.

„[…] kezében egy igen szép narancsot tartott, amelynek a húsát, a belsejét kivették, és egy darab szivaccsal töltötték meg újra, amelyben ecet volt és más szerek a dögletes levegő ellen. Ehhez szagolt leggyakrabban, amikor a tömegen haladt át, vagy amikor sok kérelmező zaklatta.”
— George Cavendish, Wolsey bíboros élete és halála, 1550-es évek (saját fordítás)

A narancs helyén ma kis acéltok lóg a láncon, a szivacs helyén nemezbetét issza be az olajat. A kor hite szerint az ecetes szivacs a „dögletes levegő” ellen védett. A hiedelem elmúlt, a szokás megmaradt. Ma egyszerűen azért hordunk magunknál illatot, mert szeretjük. A mai medálról és a lávakő karkötőről sokat elárul egy négyszáz éves ezüst illatgolyó meg egy angol illatszerész négy évig tartó kísérlete.

Hat gerezd ezüstből

A londoni Victoria és Albert Múzeumban őriznek egy 6,7 centiméter magas ezüsttárgyat, amely 1600 és 1650 között készült Nyugat-Európában. A tetején sárkány formájú akasztófül van. Ha a díszes gombját kioldják, hat gerezd hajlik szét, mint egy szétnyíló narancs cikkei. Minden gerezd egy-egy sorszámozott rekesz, és eredetileg mindet kis tolófedél zárta. Ezek közül kettő ma is megvan. A fedelek is számozottak, és mindkettőn egy-egy vésett szalag várta volna a rekeszben tartott illat nevét. A szalag mindkét fedélen üres maradt.

Ez a tárgy pomander, vagyis illatgolyó. A múzeum katalógusa szerint az ilyen rekeszekre olyan neveket véstek, mint rozmaring, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, ámbra és a furcsa hangzású „schlag”, amely pálinkából, kankalinszirmokból és ibolyából kevert ital volt. A pomandert nyakban vagy derékon hordták, és úgy hitték, hogy megóvja viselőjét a betegségektől.

A név az angolban a 15. század vége óta él. Az ófrancia pome d’embre kifejezésből ered, amely a középkori latin pomum de ambra átvétele, és ámbraalmát jelent. Az ámbra itt nem a borostyánkő, hanem az ámbráscet belében képződő illatanyag. A londoni Természettudományi Múzeum szerint az ámbráscet-tetemek kevesebb mint öt százalékában akad, és évekig sodródhat a tengeren, mire valaki rátalál. A belőle kivont anyaggal a parfümök illatát teszik tartósabbá.

Ecetes szivacs a fedél alatt

IV. György brit királyt 1821. július 19-én koronázták meg. A Victoria és Albert Múzeum gyűjteményében van egy 3,7 centis, aranyozott ezüstdobozka is, a birminghami Matthew Linwood mesterjegyével, 1811–12-ből. A belsejében cédula van. Eszerint a dobozka Lady Alicia Gordoné volt, és ezzel óvták meg a királyt az ájulástól a koronázásán.

Az ilyen dobozkát vinaigrette-nek hívták, a francia vinaigre szóból, amely ecetet jelent. Ugyanez a szó jelöli ma az olajos-ecetes salátaöntetet is. A dobozka fedele alatt dúsan áttört rács van, alatta illatos ecetbe mártott szivacs. A szúrós szagot akkoriban ájulás ellen szagolgatták, férfiak és nők egyaránt. A 18. század közepétől a 19. század végéig volt a legnépszerűbb, és makk, cipő vagy könyv formájú dobozka is készült. Az előző fejezet pomanderének lecsavarható, áttört talpában ugyanilyen szivacs vagy balzsam lehetett, mentából, kámforból, szegfűszegből és levendulából nyert olajjal és ecettel átitatva.

A mai aromaterápiás medál felépítését, a mágneses zárat és a betét cseréjét az aromalámpáról írt útmutatónk már bemutatta. A méret sem új. A londoni Tudományos Múzeum (Science Museum) egyik 17. századi holland pomanderének átmérője 25 milliméter, ugyanannyi, mint a mai nyakláncmedálok kisebbikéé, és a talpában ennek is ecetes rekesz rejtőzik. Nyolc gerezdje közül háromnak ma is olvasható a felirata, az egyiken a levendula, egy másikon a schlag neve áll.

Miért illan el hamarabb a lime, mint a pacsuli?

W. A. Poucher brit illatszerész volt, később a Yardley cég munkatársa, aki hegyi fotósként és útikönyvíróként is ismertté vált. Az 1920-as években fogott bele egy munkába, amely négy évig tartott. Egyenként vette sorra az illóolajokat és az illatanyagokat. A folyékony anyagokba egy-egy papírcsíkot mártott, pontosan egy hüvelyknyire (kb. 2,5 centire), és a csíkra ráírta az anyag nevét, a napot és az órát. Aztán egy 16 fokos laboratóriumban szagolgatta a csíkokat, amíg az illat jellegzetes jegye el nem tűnt. Naponta legfeljebb négy mintát vett elő. Eleinte óránként szagolt rájuk, de hamar kiderült, hogy a legtöbb napokig kitart.

Ami egy napon belül elillant, 1-es számot kapott, a többi annál nagyobbat, minél tovább kitartott, legfeljebb 100-at. A 100-ast a legkitartóbbak kapták, köztük a pacsuli, a tölgymoha (amely valójában zuzmó), a szantálfa és a vetiver. Az 1 és 14 közöttieket Poucher fejjegynek nevezte, a 15 és 60 közöttieket szívjegynek, a 61 és 100 közöttieket alapjegynek. A lime (zöldcitrom) olaja 2-es lett, a levendula 4-es, a bergamott 6-os, a borsmenta 9-es. Az ilang-ilang 24-est, a narancsvirágból nyert neroli 50-est kapott. Az eredményt nem tette bele illatszerészeti könyvei következő kiadásába, mert akkor túl értékesnek tartotta. Csak 1955-ben hozta nyilvánosságra, amikor már közeledett a búcsúja az illatszeripartól.

Az aromanyaklánc nemezén ugyanez a sorrend várható. Egy bergamottos keverékből először a friss, citrusos illat érződik, később a mélyebb jegyek maradnak. Poucher maga írta le, hogy ha valaki sok bergamotthoz kevés pacsulit kever, a pacsuli még akkor is érezhető, amikor a bergamott már rég elpárolgott. Jó tehát, ha egy betéthez egy illat tartozik, mert az alapjegyek a nemezben sokáig megmaradhatnak, és belekeverednének a következő illatba. Aki estig tartó illatot szeretne, az alapjegyek közül válasszon. Aki a reggeli frissességet szereti, cseppentsen napközben újra.

Poucher azért vett elő naponta csak négy mintát, mert a fáradt orr tréfát űz az emberrel. Ha egy idő után alig érzi a medálja illatát, nem biztos, hogy elfogyott. A folyamatosan érzett szagra az orr érzékenysége csökken, és csak akkor tér vissza, amikor egy ideig nem éri az illat. Mielőtt újra cseppentene, vegye le a medált, és szagolja meg később, kipihent orral.

A lávakő, amelyet a gőz lyuggatott ki

A lávakő gyöngy matt fekete, és kézbe véve meglepően könnyű. A magyarázat a vulkán mélyén kezdődik. A magma, vagyis a föld alatti olvadt kőzet, oldott gázokat tartalmaz, és ezek legnagyobb része vízgőz. Amikor a magma a felszín felé emelkedik, és csökken rajta a nyomás, a gáz buborékokban válik ki belőle, ahogy a felbontott szódásüvegben a szén-dioxid. Ha a láva megdermed, mielőtt a buborékok elszöknének, a helyükön üregek maradnak.

A sok üreges, sötét kőzetet a geológusok vulkáni salaknak vagy hólyagüreges bazaltnak hívják. Színe a feketétől és a sötétszürkétől a mély vörösesbarnáig terjed. Hasonló, de világos kőzet a horzsakő, amelyben annyi a buborék, hogy úszik a vízen. A salak falai vastagabbak, így a vízben elsüllyed. Szaunakőnek és a grillsütőkben hőtárolónak is használják. A salak többnyire bazalt összetételű, és a termékleírások szerint a karkötőink gyöngye is bazalt.

A tisztán fekete lávakő karkötő rugalmas gumiszálra fűzött, egyszerű darab. Élénkebb a hét apró, színes kővel díszített változat, amelynek kb. 4 milliméteres gyöngyei között zöld és vörös aventurin, tigrisszem, rózsakvarc, hegyikristály, ametiszt és apatit sorakozik. A tigrisszemes karkötőt tágasabbra szabták, szélesebb csuklóra. Az arany tónusú koronás karkötőn a sötét gyöngyök között egy fémdísz csillan.

A likacsos felszín magába szívja a cseppet, így a lávakő karkötőkhöz nem kell tok. Elég egy kis csepp néhány gyöngyre. Hagyja beszívódni, mielőtt felveszi. Itt az olaj közvetlenül a bőréhez ér. Csak olyan olajat cseppentsen rá, amelyet a címkéje bőrre szán, és az is hígított legyen. Régi, sokszor nyitogatott üvegből se cseppentsen rá, mert a levegőn öregedő olajban bőrallergiát okozó anyagok keletkezhetnek.

Hogyan válasszon aromaterápiás nyakláncot vagy karkötőt?

A medál méretét az átmérője adja meg. Nálunk a nyakláncok medálja 25 vagy 30 milliméteres, a karkötőké 20. A 25 milliméteres nagyjából akkora, mint egy tízforintos érme, a 30 milliméteres kicsit nagyobb a kétszázforintosnál. A kisebb medál visszafogottabb. A nagyobb jobban látszik, és több hely jut benne a betétnek. A kisebbek közé tartozik a violinkulcsos és a teknős formájú medál, a nagyobbak közé a levélmintás és az angyalszárnyas.

A medálok rozsdaálló acélból készülnek. A négy nyaklánc lánca egyaránt 60 centiméteres, a medáljuk mágnessel záródik, és mindegyikhez 11 színes nemezbetét jár. A mágnes miatt a szívritmus-szabályozót vagy más beültetett szíveszközt viselők olvassák el a lenti figyelmeztetést. Akinek a nyakában útban van a medál, annak az aromaterápiás karkötő ugyanezt kisebben tudja. Az életfás karkötő 20 milliméteres medáljába a legkisebb betét való. Motívumból sokféle akad az életfától a szitakötőig, a teljes kínálat az aromanyakláncok és -karkötők oldalán látható. Az utántöltő betétet a medál átmérője szerint válassza. Egy csomagban tíz darab van, több színben, így minden illatnak jut saját.

A medál átmérője	Hol viseli?	Utántöltő betét
20 mm	karkötőn	20 milliméteres betét
25 mm	nyakláncon	25 milliméteres betét
30 mm	nyakláncon	30 milliméteres betét

Illóolaj vagy illatolaj kerüljön a betétre?

Mindkettő mehet. Az illóolajat a növényből párolják le, a citrusféléknél a héjból sajtolják. Az illatolaj kevert illatanyag, gyakran mesterséges összetevőkkel. Az illóolaj és az illatolaj különbségét egy korábbi útmutatónk részletesen elmagyarázza.

A bőrre egyik se kerüljön hígítatlanul. Illatolajat csak akkor tegyen a bőrére, ha a címkéje ezt megengedi. A bőrgyógyászati szakirodalom arra figyelmeztet, hogy a tömény illóolaj a bőrön érzékenységet, bőrallergiát válthat ki. Az illatanyagok a nikkel után a második leggyakoribb okai a bőrallergiának. Cseppentéskor vegye ki a betétet a medálból, és utána mosson kezet, mielőtt az arcához nyúlna, mert az illatanyag a kézről könnyen az arcra kerül. Ha bőrre szánt olajat keres, a golyós, roll-on üvegben árultaknál a címke mondja meg, hígított-e a tartalom.

A nyakláncok adatlapja általában 3–4 cseppet ír egy betétre. A betétek a leírásuk szerint kimoshatók, és megszárítva újra tölthetők. Ha illatot vált, tegyen be tiszta betétet, és a régit mosás után tegye félre az előző illatnak.

Illóolajtartó doboz: hogy az üvegek álljanak

Az illóolajos üvegek kicsik, és hamar felborulnak. A rekeszes doboz állva tartja őket, és a fedél alatt sötét van. Az olajat a fény, a meleg és a levegő öregíti, így sötét, hűvös helyen érdemes tartani. Az álló helyzetnek van egy kevésbé ismert oka is. A tömény illóolaj idővel feloldja a pipetták puha gumilabdáját, ezért tömény olajhoz nem való a gumilabdás pipetta. Ha mégis ilyen kupak van az üvegen, állva tartsa, hogy az olaj ne érjen a gumihoz.

Az illóolajtartó dobozok közül a virágmintás, 12 rekeszes mangófa doboz 11,5 × 14,5 × 8 centis, elfér egy éjjeliszekrényen. A mangófát egyes ültetvényeken akkor vágják ki, amikor a fa termőideje lejárt. A 24 rekeszes változatot a szokásos 10 milliliteres üvegekhez tervezték, a hat üvegnek való kis doboz 8 × 11 × 8 centis. Ha csak néhány cseppet tartana kéznél a párologtató mellett, arra a 3,5 centis, mázas kerámiaedényke való. A nyitott edénykét tegye olyan helyre, ahol gyerek és háziállat nem éri el.

Mire figyeljen?

A bőrgyógyászok egy parfüm okozta bőrelváltozást berloque dermatitisnek neveznek. A dermatitis a bőr viszketéssel, kipirosodással járó bajainak orvosi gyűjtőneve. A berloque franciául csecsebecsét, függőt jelent. A bőrelváltozás azért kapta ezt a nevet, mert a lecsorgó cseppekhez hasonló barna foltok az első leírók egy részének függőt juttattak eszébe. Okozója leggyakrabban a bergamottolaj. Napfény hatására a bőrön barna foltot, súlyosabb esetben égésszerű pírt, hólyagot okozhat, és az elszíneződés hetekig, hónapokig megmaradhat.

Bőr: a bőrére csak bőrre szánt, hígított olaj kerüljön. Ha a bőre kipirosodik vagy viszketni kezd, vegye le az ékszert.
Nap: egyes hidegen sajtolt citrusolajok, például a bergamott és a lime, napfényben foltot és égésszerű pírt okozhatnak. Ha ilyen olaj a bőrére került, akár a lávakő gyöngyről, legalább 12 órán át óvja azt a bőrfelületet a napfénytől.
Gyerek: a nyaklánc fojtásveszélyes. Kisgyerek ne viselje, és alváshoz Ön is vegye le. A nemezbetét és a gyöngy apró, a kisgyerek félrenyelheti.
Lenyelés: ha valaki illóolajat vagy illatolajat nyelt le, tilos hánytatni. Hívja az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatot (ETTSZ) a 06 80 201 199-es számon, életveszélyben a 112-t.
Mágnes: a medálok mágnessel záródnak. A Medtronic, a szívritmus-szabályozók és a beültetett defibrillátorok egyik gyártója, legalább 15 centiméter távolságot kér a mágneses tárgyak és a készülék között. A mellkason lógó medál ennél közelebb kerülhet. Aki ilyen készüléket visel, kérdezze meg erről a kezelőorvosát.
Ruha: az olaj foltot hagyhat a ruhán. Cseppentés után várja meg, amíg az olaj beszívódik a betétbe vagy a gyöngybe, és csak utána vegye fel az ékszert.

Az üres szalag

Az első fejezet ezüstpomanderén két tolófedél maradt meg, és a szalagjuk ma is üres: nem tudjuk, mit tartott alattuk a gazdájuk. A mai aromaterápiás nyaklánchoz tizenegy színes betét jár, és a döntés ugyanaz, mint akkor. Melyik szín melyik illaté legyen? Érdemes egyszer felírni egy cédulára, és az illóolajtartó doboz fedele alá tenni.

Ha a nap egy csendes negyedórával kezdődik, például a meditációs párnán ülve, a medált érdemes előtte megtölteni, hogy az illat már ott legyen, mire leül. Wolsey narancsa a félelemről szólt, a mai medál az örömről: arról, hogy egy kedves illat ott legyen az ember közelében, amikor csak akarja.