A tasakban fényesre csiszolt, lapos ametisztkövek vannak, mindegyiken egy aranyszínű rúnajel. A kövek nagyjából téglalap alakúak, lekerekített széllel. Színük halványlila, levendula, ibolya és mélylila, helyenként fehéres sávokkal és áttetsző részekkel. Indiából származnak.
Lila kő, arany jel
A lila alapon jól kiolvashatók az arany jelek. Ha Ön a köveket egymás mellé teríti egy sötét kendőre vagy egy fatálcára, a lila árnyalatok különbsége is látszik. A sima, lapos kő jól fekszik a tenyérben, és nem gurul el az asztalon.
A futhark huszonnégy jele
A germán népek legrégebbi rúnaábécéjét, az idősebb futharkot az első hat betűjéről nevezték el (f, u, th, a, r, k). Huszonnégy jelből áll, és mindegyik jelnek saját neve és jelentése van.
A rúnákat eredetileg fába, csontba és fémbe vésték. Ezért szögletesek, a fa rostjai mentén ugyanis a vízszintes vonal nehezen vésődik be, így a jelek szinte csak függőleges és ferde vonalakból állnak.
Egy kő a nap elejére
A rúnavetés hagyománya szerint a vakon kihúzott jel útmutatást ad. Ha Ön most ismerkedik a rúnákkal, kezdje egyszerűen. Reggel húzzon egy követ a tasakból anélkül, hogy belenézne, és olvasson utána a jel jelentésének.
Úgy tartják, az ametiszt a nyugalom köve, ezért esti elcsendesedéshez is illik. A köveket tartsa a tasakban, így nem karcolják egymást, és a tűző nap sem fakítja a lila színt. A tasakot Ön a fiókban vagy az éjjeliszekrényen is tarthatja.